Ilona
16 °C
33 °C

Twitter: össznépi webes CB-rádió, sistergés nélkül

2007.03.27. 10:40
Vajon szeretnénk-e belelesni mások sms-üzeneteibe? A kérdést persze úgy is feltehetnénk: szeretnénk-e megosztani másokkal magánéletünk érdektelennek tűnő pillanatait? Ha a válasz valamelyik kérdésre igen, akkor a Twitter névre hallgató új webes szolgáltatásnak lehet jövője. A Twitter a semmiből jött, és egy kis szerencsével az idei év egyik legnagyobb sikere lehet a weben. Ha.

Evan Williams twitterezik

"Felébredtem és tejeskávéval kezdtem a napot" - ehhez hasonló üzeneteket olvashatunk kilószámra a Twitteren, mely egy rövid szöveges üzenetküldésre alapuló blogszolgáltatás. A felhasználóknak mindig ugyanarra a kérdésre kell felelniük: mit csinálnak éppen most.

A Twitter (magyarul "csiripelés") elsőre tehát egy tökéletesen fölösleges és értelmetlen szolgáltatásnak tűnik, hiszen ugyan kit érdekel az, hogy egy kaliforniai középiskolás, egy német irodai dolgozó vagy épp egy tajvani informatikus mit eszik reggelire, milyen tévéműsort néz vagy milyen weboldalakat nézeget éppen most.

Elsőre ne is próbáljuk megérteni a Twittert, elég ha a hirtelen jött népszerűség okait keressük. A szolgáltatást az Obvious fejlesztette, melynek vezetője, Evan Williams még a blogkultúra hajnalán, vagyis a kilencvenes évek legvégén gondolt egyet, és ingyenesen használható blogszolgáltatást fejlesztett. A Blogger.com akkora siker lett, hogy az éppen magát felszívni kezdő Google-nál is felfigyeltek rá. Sőt, az akkoriban még elsősorban webes keresőjéről ismert cég fel is vásárolta a blogszolgáltatást, s azóta is sikerrel működteti.

Evan Williams rövid ideig bírta a Google-nál, majd ismét saját vállalkozásba kezdett. Barátaival lefejlesztették az Odeo podcasting szolgáltatást, mely a személyes "rádióműsorok" webes publikálását és megosztását szerette volna minél szélesebb körben elterjeszteni. A podcast azonban sosem tudott olyan átütő sikert elérni, mint a blogolás. Williamsék vállalkozása pedig hamarosan reménytelen pénzügyi problémákkal szembesült.

Mellékesen jön a nagy ötlet

A próbálkozást nem adták fel. Williams egyik munkatársa mellékprojektként kezdte el fejleszteni a Twittert. Az ötlet az volt, hogy egy egyszerűbb, sokkal több ember számára érthető és vonzóbb formáját találják meg a blogolásnak. Nem mindenki szeret ugyanis felépíteni egy blogot, és hosszú magvas (vagy kevésbé magvas) "valamiről szóló" bejegyzéseket írni napi rendszerességgel.


Mobilról twitterezni (forrás: Flickr)

Kézenfekvő volt tehát az ötlet, hogy valamilyen módon az sms-kultúrából kell merítenie a szolgáltatásnak azokat a sajátosságokat, melyek megkönnyíthetik és tovább egyszerűsíthetik a webes publikálást. A Twitter végső formájában egy olyan szolgáltatás lett, melyben a regisztrált felhasználók maximum 140 karakteres bejegyzéseket írhatnak arról, hogy mit csinálnak éppen most. Ezek a bejegyzések nyilvánosak, és a felhasználó összekapcsolódhat másokkal: követheti mások "twitjeit", sőt, barátaival közös felületet is létrehozhat.

Így egy átlagos üzenetfüzér úgy néz ki, hogy egy baráti társaság vagy ismerősök, egy szakmában dolgozó emberek osztják meg egymással életük azon pillanatait, amiről jellemzően nem szoktak beszélgetni egymással. S ezekbe a nyilvános üzenetváltásokba bárki bepillanthat. A Twitter tehát az emberek leskelődési és "megmutatási" kedvére épít.

A másik elem, ami a sikert garantálni látszik, hogy nem csak a webes felületen, de instant üzenetküldőn vagy mobilon is küldhetünk be, illetve fogadhatunk twiteket, vagyis twitteres üzeneteket. Így gyakorlatilag bárhol és bárhonnan rá tudunk kapcsolódni a szolgáltatásra. Ha blogbejegyzést kevesen is írnak mobilról, egy sms-hosszúságú "mit csinálok éppen most" üzenetet már sokkal többen hajlandóak megosztani ismerőseikkel, meg az egész világgal.

A Twitter mindezek ellenére valószínűleg nem lenne olyan sikeres, ha olyan sztárbloggerek, mint a korábban a Microsoftnál dolgozó Robert Scoble, vagy az örök lázadó, egykori Weblogs-vezér Jason Calacanis nem használnák ezt a szolgáltatást, és nem írnának róla rendszeresen. A népszerű és befolyásos amerikai bloggerek az év egyik legfontosabb tech eseményén, a South by Southwest (SXSW) fesztiválon kaptak rá a twitterezésre. Williamsék ugyanis pontosan tudták, hogy ez az az esemény, melyen a hangadó, befolyásos médiaszereplők jelen szeretnek lenni, úgyhogy le is állítottak egy hatalmas plazmatévét a regisztrációs pulthoz, a kijelzőn pedig a twitek futottak. Az egyszerű marketingötlet oly annyira sikeres volt, hogy az SXSW gyakorlatilag egy nagy össznépi twitterezéssé alakult át, függővé téve a bloggereket, akik a következő napokban írtak is webnaplójukban új szórakozásukról. A mém megállíthatatlanul tovaterjedt.

Így járt Steve Rubel, a Micro Persuasion bloggere is, aki általában píár-témában ír mérvadó bejegyzéseket, de amióta twitterezik, a blogja kevesebbet frissül, és leginkább a twitjeiből lehet megtudni, hogy mit olvas, kikkel találkozik, mit gondol éppen erről-arról. És ezzel el is jutottunk a Twitter másik előnyéhez, mely a siker alapja lehet. A fontos híreket korábban az online hírmédia szolgáltatta a leggyorsabban, az utóbbi időkben pedig a szakmai blogokból értesülhetünk általában legkorábban arról, hogy mik a legfrissebbek. A Twitter pedig a blogoknál is gyorsabb kommunikációt tesz lehetővé.

Erre szinte azonnal rá is éreztek a nagyobb amerikai hírmédiumok is. A New York Times, a BBC különböző kiadásai vagy a FoxNews már most is saját Twitter-oldalán közli a netezőkkel legfrissebb híradásait.

A technológiai témákban író bloggerek pedig gyakran elsőként a Twitteren szellőztetik meg először, hogy miről szándékoznak írni blogjukban. Így a szemfüles twitterezők már azelőtt tudják, hogy mi lesz a nap híre a weben, hogy felkeresték volna kedvenc blogjaikat vagy hírszájtjaikat.

Lufi, nem lufi


Gyors üzenet a világnak, Angliából

A Twitter tehát az SXSW fesztivált követően robbant be a köztudatba. Ezzel együtt sokan megkérdőjelezik a szolgáltatás eredetiségét, hiszen a Google Dodgeballja vagy a Jaiku is tudja azt, amit a Twitter. Megint mások éppen a hangadó bloggereket kárhoztatják azért, mert "trendivé" tették a Twittert, s ugyanők arra számítanak, hogy a lufi hamar kipukkan, és minden a régi lesz: az újságírók visszatérnek a cikkíráshoz, a bloggerek pedig a blogjaikhoz, az sms-ezők pedig az sms-küldéshez. A Twitter-jelenség ellenzői azt is kifogásolják, hogy a szolgáltatás nem hordoz magában "igazi értéket" és a felhasználó hiperaktivitásra épít. Pedig az emberek jelentős része - érvelnek - egyáltalán nem szereti folyamatosan közölni a világgal, hogy éppen mit csinál. Egyszerűen azért, mert ennél azért lustábbak vagyunk.

Szintén óvatosságra int a Hitwise piackutató cég elemzője. Heather Hopkins szerint bár a Twitter látogatottság-növekedése első ránézésre tényleg megkapó, de mintha márciusban már a megtorpanás jelei látszanának. Ne feledjük, ez az elemzés még az SXSW elején készült, s a Twitter azóta folytatta meredek növekedését. Az Obvious saját adatai szerint ma már 70 ezer üzenetet írnak naponta a felhasználók a Twitterben.

A Twittert ma elsősorban a geekek használják szerte a világban. De mi kellett ahhoz, hogy körükben elterjedt és népszerű legyen a szolgáltatás? Williamsék jó érzékkel viszonylag korán megnyitották a szolgáltatás API-ját, vagyis az alkalmazás felületi hozzáférését biztosító forráskódját. Ezzel lehetővé vált, hogy más fejlesztők is készíthessenek olyan alkalmazásokat, melyek együttműködnek a Twitterrel.

Lelkesedés van, pénz még nem annyira

A fejlesztők pedig neki is ugrottak a Twitter API-nak. Hamarosan elkészült az első kereső, valamint egy olyan alkalmazás - ez a Twittervision -, mely térképen jeleníti meg, hogy az adott felhasználó épp a világ mely pontjáról küldte be a rövid szöveges üzenetét. És elkészültek az első asztali alkalmazások is Macre és Windowsra. Valamint a felhasználók aktivitását kiértékelő toplista-oldal is megjelent néhány nappal a Twitter "berobbanását" követően.

A geekek megnyerése fontos, de üzletileg még nem feltétlenül elégséges a sikerhez. Ahhoz, hogy megtörténjen az áttörés, és valódi tömegszolgáltatássá válhasson a Twitter, elsősorban a szolgáltatás zavartalanabb működésére és erősebb közösségépítő funkciókra lenne szükség.

Jelenleg ugyanis gyakoriak a technikai problémák, főként mikor a tengerentúlon ébredeznek a twitterezők, és hirtelen nagy terhelést kapnak a szerverek. A szolgáltatás folytonossága márcsak azért is kulcsfontosságú, mert indulásakor a Friendster közösségépítő szájt is hasonló problémákkal küszködött. A felhasználók egy idő után megunták a folyamatos működési zavarokat, és tömegesen kezdtek el átállni a MySpace-hez.

Bár Williams szerint üzleti modelljük egyelőre nem nagyon van, a dörzsöltebb piaci elemzők szerint a pénz a Twitterben abban lehet, hogy épp a mobil platformhoz passzol az alkalmazás. Vagyis sikerről csak akkor beszélhetünk majd, ha a twitterezők tömegesen lesznek hajlandóak a zsebükbe nyúlni azért, hogy mobilon is követhessék, hogy ismeretlen ismerőseik és barátaik mit csinálnak éppen most.

Williamsék egyébként egyelőre nem nagyon izgulnak ezen. A San Francisco Chronicle-nek azt nyilatkozta, nem aggódik amiatt, hogy nincs üzleti modelljük. Mindenekelőtt egy nagyon jól használható szolgáltatást szeretnének csinálni. "Lesz benne érték, ha igazán jól csináljuk."

Az sem elképzelhetetlen, hogy Williamshez négy év után ismét bekopogtat egy nagy cég egy zsák pénzzel. És akkor jöhet az újabb ötletelés, az újabb nagy dobás.

A cikk címe Jason Calacanis definíciója a Twitterről.