További Net cikkek
A virtuális hólyagkatéterezésről és a túl gyakori szülésről szóló cikkeink nyomán sokan felfigyelhettek arra, hogy országunknak van egy kormányzati portálja. Ezen regisztráció után nemcsak azt tudjuk megnézni, hogy a társadalombiztosító vélt vagy valós betegségeink után mennyi támogatást fizetett ki a kórházaknak, hanem sok más hivatali ügyet is el tudunk intézni. A kormányzati portált egy sima lakcímváltoztatással teszteltem, amit több hónap alatt sikerült elintéznem.
A statisztikák szerint ez egész szép teljesítmény, hiszen egy évben átlagosan másfél elintézendő ügy jut egy állampolgárra. Persze a tényleges ügyintézésben az elektronikus rendszer semmilyen segítséget sem nyújtott, csak annyi előnyöm származott az onlájn hercehurcából, hogy leküzdöttem irtózatos hivatalfóbiámat, sőt, kifejezetten megszerettem az okmányirodát. Az élő hivatalnok kedves volt, azonnal segített és mindent tudott. Vagy tudta, hogy ki tudja a választ. Ezzel szemben az onlájn csúcstechnika csak szenvedést okozott.Akadozó működés
Az a legzavaróbb, hogy az elektronikus rendszer a jelenleginél sokkal jobb is lehetne. A lakcímváltoztatás elintézéséhez például nem lehet letölteni a kitöltendő űrlapot, amely egyébként egy A4-esnél kisebb méretű papíron van, tehát méretét tekintve otthon is simán kinyomtatható lenne. A szóban forgó űrlap egyetlen extra követelménye, hogy két félnek kell aláírnia: a szállásadónak, és annak, aki hozzá költözik. Csak azt nem értem, hogy ehhez miért kell egyáltalán nyomtatással vacakolni. Értelmesebb lenne, ha az egyik fél elindíthatná az ügyet elektronikusan, utána a szerverek átküldenék a másik félnek is az űrlapot, és ő is elektronikusan elfogadná. Mindezek után már csak arról kellene emailben értesíteni a lakcímet váltót, hogy mikor mehet be a hivatalba az új lakcímkártyájáért. Sőt, én még azt is elfogadhatónak tartanám, ha a piaci áraknak megfelelő összegért kérni lehetne, hogy küldjék el a kártyát levélben.
A drága kormányzati portál ehhez képest csak annyi segítséget nyújtott, hogy az interneten tudtam lefoglalni egy időpontot, pontosabban egy szűk időtartományt, amikor foglalkozni tudtak az ügyemmel. Csak azt nem tudom, hogy az elektronikus rendszerben mi a fenének kellett bepötyögnöm minden adatomat, ha utána ugyanazokat kézzel is be kellett írnom az űrlapra. Az első lefoglalt időpontot egyszerűen elfelejtettem (talán a bennem bujkáló hivatalfóbia miatt), a másodszorra lefoglalt pénteki időpont helyett meg csütörtökön mentem be, mert utólag rájöttem, hogy aznap mégis jobban ráérek. Ekkor azonban még csak a szükséges űrlapot tudtam megszerezni. Végül a lakcímbejelentést húsz perc alatt elintéztem úgy, hogy rá sem néztem az onlájn rendszere, csak besétáltam a XXII. kerületi okmányirodába, és megvártam, amíg sorra kerülök.
Kirándulás a pokolban
Az egész úgy kezdődött, hogy kaptam egy plasztik csipkártyát, amely a digitális aláírásomat tárolja. Ezzel a kártyával a kibertérben bármit aláírhatok, és a szignált dokumentum pont annyira lesz hiteles, mintha a saját kezemmel firkantottam volna oda nevemet egy lap aljára. Ezzel lehet regisztrálni az Ügyfélkapun is, amelyen át a kormányzati portál összes szolgáltatása elérhető.A kártya több tízezer forintba kerül és a telepítése kínszenvedés, de legalább elmondhatom, hogy fölösleges volt megszerezni, mert az ügyfélkapus regisztráció személyesen is elintézhető egy okmányirodában, ingyen. A digitális aláírást tartalmazó csipkártyát valószínűleg akkor használom legközelebb, ha le kell kaparnom a jeget a kocsim szélvédőjéről. A technikában rejlő óriási potenciált ugyanis az átlagpolgár egyelőre nem tudja kihasználni, legfeljebb igazgatóknak, könyvelőknek és ügyvédeknek hasznos, hogy emailben is elküldhetnek szerződéseket, és azok ugyanolyan hitelesek, mint a kézzel aláírt változat.
Internetben a jövő
Több száz letölthető és otthon kinyomtatható dokumentum van az elektronikus kormányzati rendszerben, tehát sokféle ügy elintézését megkönnyíti az onlájn rendszer, Az e-kormányzattal kapcsolatban meghatározó az Európai Unió akcióterve. A magyar kormány úgy döntött, hogy 2005 december 31-ig az EU által meghatározott huszonhét szolgáltatás mindegyikénél legalább egy onlájn tájékoztató rendszert ki kell építeni, a leggyakrabban igénybe vett húsz szolgáltatásnál pedig kétirányú interakciót kell biztosítani az ügyfelek számára.