További Net cikkek
Vlog-történelem
Sokak szerint új tartalom-előállító és szolgáltató médium, mások viszont csak a blogok újabb fejlődési állomását látják bennük.
Az első ismert üzenetet az ausztrál film- és újmédia-szakértő Adrian Miles jegyezte 2000. november 27-én. A feleségével, Carol-lal lelkesen vlogozó, webes valóság show-t (The Carol and Steve Show) készítő Steve Garfield ugyan már 2004-et a „videóblogok évének” nyilvánította, ám a média főként a délkelet-ázsiai szökőár idején figyelt fel a blogokhoz képest még mindig elenyésző számú alkotóval/rajongóval (vlogger) bíró jelenségre. Azért sincsenek olyan sokan, mert az online videók készítése néhány link és kommentár elküldésénél lényegesen komolyabb technikai tudást igényel. Egész éjszakát el lehet tölteni három-négyperces vlog filmezésével, vágásával.
Az első konferenciát (vloggercon) 2005. januárban tartották.
Médiaforradalmak
A texasi San Antonio illetőségű Michael Verdi (Vlog Anarchy) nem ért egyet a vlogot műfajként meghatározó véleményekkel. Szűkítenek, korlátozzák az innovációt, be akarják skatulyázni a médiumot – véli.
„Médiafogyasztóból médiakészítővé válunk” – nyilatkozta a minnesotai dokumentumfilmes Chuck Olsen. „Bárki létrehozhat, mainstream televíziók és médiumok megkerülésével terjeszthet saját műveket. Tudatosabbak leszünk, jobban megfigyeljük a valóságot, önállóbb véleményt alkotunk.”
Blogumentary-jében a blogok tömegtájékoztató-eszközökre, politikára gyakorolt hatását vizsgálta. „Vajon a blogoszféra ugyanúgy működik, ugyanolyan önálló jelenség, mint a táplálék felfedezésétől izgalmi állapotba kerülő hangyaközösségek emergens viselkedése?” – ilyen és hasonló kérdésekre kereste, s találta meg a (többé-kevésbé igenlő) válaszokat. Egyik legfőbb következtetése, hogy a digitális videó forradalma filmessé, a blogok újság- és memoáríróvá formálnak mindenkit.
A vlogok a kettőt ötvözik… Még nem tudjuk pontosan, mi várható tőlük, de valami teljesen új – sugallja forradalmi hevülettel Olsen.
Új utak, új szabályozás?
A vlog-készítés (vlogging) az internetes fájlterjesztés 2004-ben teret nyert módszere, a blogvilágban népszerű RSS 2.0 XML-formátumot használó podcasting szempontjából szintén mérföldkőnek tűnik.
Su Li Walker, a Yankee Group elemzője a blogokat a hagyományos médiumok, a vlogokat a hagyományos terjesztés kibővítésének tartja.
A videók a Japánból indult mobil eszközökön futó blogokra szintén letölthetők. A mozgóképes moblogok mindössze annyiban mások, hogy rövidebbek, általában vágatlanok, egyébként ugyanúgy vlogok.
A jogvédett zenék előszeretettel történő használata miatt előbb-utóbb a szerzői jogok kérdése is felmerül. Különösen akkor, ha az idei „robbanást” több, a vloggerek számát nagyságrendekkel növelő robbanás követi.
Szakácskönyvek, politika és Hollywood
A minőségi forradalomtól egyelőre azonban távol vagyunk, hiszen a vlogok többsége se formailag, se tartalmilag nem lépi túl a nagypapa születésnapját megörökítő házivideók színvonalát. A kísérleti, underground hangulat, alkotói attitűd, az újra való naiv rácsodálkozás, a játszadozás mégis elszórakoztatja a nézőt. A legszerteágazóbb témák kerülnek feldolgozásra: fesztiválok, ünnepségek, családi összejövetelek, sütés-főzés… Clint Sharp heti műsorban tudósít a technológiai újdonságokról. Ő is forradalomról, a terjesztés forradalmáról beszél. Politikusok szintén használják a médiumot: például John Edwards észak-karolinai szenátor vlogban válaszol a kérdésekre.
Sharp érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet: „Hollywood és a fő médiumok millióknak, s nem ezreknek tetsző filmeket, programokat gyártanak. Nem éri meg nekik, hogy esetleg a jellegzetes ausztrál hangszerről, a didgeridoo-ról készítsenek műsort. Az internet változást hozott. Nevetségesen olcsón találhatunk és dobhatunk piacra dolgokat.”