Első bénázásaink a robottal
Hétvégén végre nálam volt a robotépítő készlet (ez a hátránya annak, ha az ember munka mellett, otthon vesz részt egy ilyen projektben, egyszerre csak egyikünk tud dolgozni a robottal). Balage kolléga után én is megismerkedtem az alkatrészekkel, összeraktam a készlethez mellékelt lemezen részletesen leírt robotokat. A héten ezekről a tapasztalatokról számolunk be, miközben továbbra is füstölő agykéreggel próbáljuk kitalálni, mi legyen a versenyre elkészülő robot.
Az első alaprobot a TriBot, egyszerű és könnyen elkészíthető konstrukció, ami kihasználja a készlet összes érzékelőjét és motorját. A robot kerekeit külön motorok hajtják (így tud kanyarodni), a harmadik motor a robot karjait mozgatja. A program szerint TriBot békésen áll a tesztpadon, amíg elé nem rakjuk a kék labdát. Ekkor a robot ultrahangos érzékelőjével észreveszi, hogy előtte van a labda, és odagurul hozzá (amíg a nyomásérzékelő meg nem állítja). Ezután tapsra (ezt nyilván a hangérzékelővel figyeli) megragadja a labdát és visszahozza (a fényérzékelő pásztázza a talajt, hogy hol a fekete vonal, ahol meg kell állnia). Nagyjából ötödik alkalommal sikerült is ezt lefilmeznünk, íme:
Az előző öt alkalommal látványos bénázások voltak TriBottal, ugyanis (a gyári programnak megfelelően) a kütyü túl gyorsan csattintja össze a karjait: sokszor előfordult, hogy leverte a labdát az állványáról (kis öröm, hogy már tudjuk, hol lehet ezen finomítani). Egy alkalommal pedig el is akadt az állványban és lerohant a tesztpadról, ezt a bakit is megörökítettük:
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
