Vegasi napló #2 – Kalandok a borravalóval

„23 dollár lesz, és borravalóért dolgozom” – közölte a taxis, miután kitett minket a hotelünknél. Amerikában borravalót adni mindig cinkes. A magyar két dollárról is úgy gondolja, hogy az sok, de az amerikai négyre is tudja húzni a száját. A különféle netes kalauzok sem mindig segítenek: azt minden Jóbarátok-rajongó tudja, hogy nagyjából a számlán látható adó dupláját kell adni a pincérnőknek (és nem Románia adójának a dupláját), a TripAdvisor szerint viszont 15-20 százalékot, és csak akkor tízet, ha kimondottan elégedetlenek vagyunk a szolgáltatással (az adó egyébként nem ugyanannyi minden államban). Szintén a TripAdvisor mondja, hogy a taxisnak 10-15 százalékot illik adni. Gondoltam, jó fej leszek, és a fenti asszertív sofőrnek adtam 15 százalékot. Erre közölte, jó, ha tudom, hogy a húsz százalék az új tizenöt.

Szerencsére a CES-en keveset kell taxizni, mert egyrészt Las Vegas központja lényegében egy nagy főutca, ahol gyalog sincsenek leküzdhetetlen távolságok, másrészt a szervező CEA a fontosabb hotelekből indít ingyenes buszokat a két fő helyszínre, a Convention Centerbe és a Venetian kaszinóba. Illetve a főutcán közlekedik még a Deuce nevű buszjárat, amire öt dollár az egyszeri jegy (ez két óráig érvényes), hét dollár a napijegy és húsz dollár a háromnapos bérlet – szóval elég drága (Bostonban például 15 dollár egy hetijegy a város összes metróvonalára), de még mindig olcsóbb, mint a taxi.

Nekünk egyébként szerencsénk van annyiból, hogy a Riviera hotelben (vagy kaszinóban: a Las Vegas Stripen nincs meg az egyik a másik nélkül) lakunk, ami elég közel van a CES helyszíneihez (tavalyelőtt a Luxorban szálltunk meg, ami a belváros másik végén van). Persze borravalót így is kell adnunk, ha például kiszolgálnak minket étteremben vagy a kaszinóban. A kaszinóetikett szerint italonként egy dollárt illik adni a pincérnőnek, de ha az elsőért ötöt adunk, biztosan emlékezni fog ránk. Az éttermekben a 15 százalékhoz próbáljuk tartani magunkat, de egy barátságos étteremben a jó Balagéra bíztuk a fizetést, akit megzavart a sok egyforma színű bankjegy, itt elvett, ott visszatett, és utólag nem tudtuk összerakni, hogy most végül is adtunk azért egy-két százalék borravalót, vagy az utolsó italunk ingyen volt. Mindenesetre az előző napi italbolt után gyarapodik azoknak a helyeknek a listája, ahova már nem mehetünk vissza.

A kaszinóban egyelőre nem próbáltunk szerencsét, egyrészt mert tegnap olvasóink azt szavazták meg, hogy inkább igyuk el a pénzünket (megtörtént, túlestünk egy Cuba Libre-túladagoláson), másrészt a Ballmer-nyitóelőadás után elment a kedvünk mindentől. De ami késik, nem múlik, egy esti rulettezést mindenképpen beiktatunk, az elegánsabbnak tűnik, mint beülni a nappal elszórtan nyerőgépező déliek közé. Meg egyébként is, nappal CES van, órákon belül nyit, dolgozni jöttünk ide, vagy mi.