![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
Erre izgul egy magyar geek Japánban
További Szemlemorzsa cikkek
![](https://kep.index.hu/1/0/334/3345/33456/3345620_40192130de285d6dc95043e3a96d75e3_wm.jpg)
Egy százjenessel nagyjából húsz percig bírtuk egy teljesen ismeretlen lövöldözős játék előtt, és nagyon büszkék voltunk magunkra. Klasszikus shoot’em up volt, két repülő irtott tízezret, hullottak a főellenfelek, zakatolt az adrenalin. Ez még akár Európában is történhetett volna. Aztán amikor egy óvatlan bukórepülésnél az utolsó életerőpixel is elfogyott, 576-os kollégámmal, Grath-tel kipróbáltunk valami igazán japánt: a kézzel táncolós játékot. Ritmusra tapicskoltunk nyolc öklömnyi gombot meg egy kör alakú érintőképernyőt, szaknyelven szólva kimaxoltam a Night on Fire-t, Grath is lenyomott hasonló borzalmat, aztán az egymásról készített videofelvételek láttán kötöttünk egy megnemtámadási deletét.
Ez még szerda este volt Tokió geeknegyedében, Akihabarában, ahol már árulják a iPad 6-ot (pardon, az ioPad 6-ot), és ahol egymáshoz simulnak a több emeletes fétisruhaboltok, játéktermek, valamint a flipper és a nyerőgép szentségtelen nászából fogant pacsinkószalonok. Itt van az AKB48 stúdiója is – ők egy eredetileg 48 tagú (és ezzel Guinness-rekorder) lánybanda, innen az együttes neve. Nagyon sikeresek, annyira, hogy a producerük Nagoja város Szakae kerületében klónozta is őket, megalapítva a SKE48 zenekart. De szeptember közepén még az AKB48 és az SKE48 is elhalványul kicsit, amikor a geekek tömött vonatokon zarándokolnak el a pálmafákkal szegélyezett Makuhari Vásárközpontba, a Tokyo Game Show-ra.
Expót hoz az ősz
Geekek gyűlnek pálmákhoz
Zajló csöcstenger
A TGS egészen más, mint az E3, a Gamescom vagy más nyugati játékos expo, mivel a távol-keleti játékkultúrában más trendek, szokások uralkodnak. A szervezés is szokatlan: belépőként csak egy nyakba akasztott sorszámot kapunk – más show-kon lehet figyelni a többi látogató belépőjét, ki jött a Gamespottól, ki az IGN-től, de a TGS-en csak annyit látunk, hogy ott megy a 24515. számú ember.
Az E3-hoz képest nagyjából feleakkora show berendezése sincs túlbonyolítva: a két, repülőgéphangár méretű csarnokban elterpeszkedő rendezvény első blikkre meglepően puritán, mert a japánok a díszletekre nem fordítanak akkora figyelmet. Egyszerűen nem olyan fontosak nekik, csak néhány standnál látni a kiállított játék témájához illő, rendesen megtervezett hátteret (a Capcomé viszi a pálmát). A többi cég inkább a bemutatott termékekkel próbálja megvalósítani a show mottóját: mosolyt kelteni a játékokkal. Illetve, nem csak a termékekkel, csinos hoszteszlányok az E3-on elszórtan fordulnak csak elő, a TGS-en viszont kötelező kellékei egy standnak.
A legjelentéktelenebb mobilos Farmville-klónhoz, a legközépszerűbb verekedős játékhoz is legalább három-négy lány próbálja odaterelni a látogatót. Katonának, dominának, gimnazistának, lolitának, Forma–1 pilótának, focistának, dizőznek, elfnek, börtönőrnek, bérgyilkosnak, rendőrnek, stewardessnek, angyalnak, cégvezetőnek, varázslónak, íjásznak, harcosnak, cicának, popsztárnak, alsótagozatosnak, felsőtagozatosnak, amazonnak, nyuszinak, epernek, kalóznak, dívának, kurtizánnak öltözött lányok. Szívecskét mutogató, magukat gyerekesen illegető, felpolcolt mellű, folyton mosolygó lányok. És amikor azt hiszem, már nem érhet meglepetés, divatbemutató kezdődik a közösségi játékokra szakosodott Gloops standjánál: az Odin Battle nevű kártyás játék ritka lapjai elevenednek meg. Egy gender studiesban utazó kutató a TGS-en vagy megírná élete főművét, vagy megtébolyodna.
Párás matricák
Kütyün táncoló ujjak
De pornó, az nincs
A két csarnokban alig látni latin betűs feliratokat, ez a távol-keleti (azon belül is elsősorban a japán) játékpiac rendezvénye, és nem is nagyon van értelme pátyolgatni a hozzánk hasonló gajdzsineket, mert a látogatók legalább 90 százaléka a mongoloid nagyrasszhoz tartozik. Persze mindenhova odaengednek, csak a TGS-en minden újságírónak kijáró kínzást kell elviselni: valamiért standonként kell sajtóengedélyt kérni, amit mindenhol egy logós, „PRESS” feliratú matricával jeleznek. Ezeket persze viselni kell, ezért egyrészt a nap végére az egyszeri újságíró úgy néz ki, mint egy körúti hirdetőoszlop választási kampány idején, másrészt folyton vissza kell nyomogatnia a matricákat, amiket a tokiói kora őszben – brutális páratartalom, 25-30 fok – átizzadt pólója elkezd levedleni.
Szinte csak japán cégek vannak a rendezvényen, köztük sok olyan, amiről először hallok, pedig az országban nagyágyúk – mint például a főleg mobiljátékokat készítő Gree, ami legalább akkora standdal van kint, mint a Sega, a Konami, a Capcom vagy a nyugati játékosnak ismerős többi név. A tokiói műszaki és művészeti egyetemek is egész nagy standokon mutatják be kísérleti játékaikat.
![](https://kep.index.hu/1/0/334/3345/33456/3345622_36b820645f5d3fd681da2a8a68026f2f_wm.jpg)
A kiállított játékokon látszik, hogy hol vannak a japán játékiparban a hangsúlyok. Elképesztően sok a kézikonzolos és a mobilos játék, ami annak ismeretében nem meglepő, hogy a metrón decens üzletasszonyok is Nintendo DS-t, Playstation Vitát vagy éppen valamilyen androidos telefont nyomogatnak. A PlayStation 3 fölénye hazai terepen érezhető az Xbox 360-nal szemben, pc-s játék viszont még mutatóban sincs, még annyira sem, mint az E3-on.
Pedig van pc-s játékipar az országban: az egyik akihabarai boltban találkoztunk vele: láttunk egy Skyrimet, egy Call of Duty: Modern Warfare 2-t és pár száz polcot, ami roskadásig volt a manga és a pornó találkozását képviselő rajzolt randiszimulátorokkal a visszafogott szoftpornóktól kezdve a pedofilgyanús darabokon át a csápos-szörnyes borzalmakig. A TGS-t 1996 óta szervező CESA érthető módon ezeket nem engedi be a show-ra. Talán a pc-s játékok hiánya miatt a hardverforgalmazóknak se nagyon akadnak standjaik: egy Alienware- és egy Razer-stand a felhozatal már az E3-on is demózott kütyükkel, illetve az LG tévéi 3D-vel és a CES-en is bemutatott „egy képernyőn két kép” megoldással. A konzolos kontrollerekhez kiegészítőket fröccsöntő kínai vállalkozóknak gondolom, nem éri meg eljönni ide – meg ők egyébként is a CES-es standhelyre spórolnak, szaftos tengerentúli üzletek reményében.
Krizantém nyílik
Mire sorra kerülünk
Moomin, takarodj
A nagyobb cégek közül a Square Enix standja kimondott csalódás: semmit nem lehet kipróbálni, pedig az egyik leghíresebb, csak Japánban forgalmazott játékszéria, a Dragon Quest tizedik részében reménykedtünk. A Sonynál minden játékért külön kell sorba állni, de mivel az egész napot nem akarjuk ott tölteni, eldöntjük, hogy pénteken visszajövünk. Azért előtte még kipróbáljuk a Vitára fejlesztett Assassin’s Creed III: Liberationt. Gyönyörű, de a demo nem szerencsés: öt perc unalmas evezéssel kezdődik, és amikor végre van egy kis akció, lejár a tíz perc, amit a játékkal kaptam, és egy egyenruhás kislány kedvesen elhesseget.
A Konaminál a Metal Gear Rising: Revengeance asztali konzolokra jelenik majd meg. A demóból lejön, legalább húszfős csapat dolgozott külön azon, hogy a főhős kardos kaszabolása minél élethűbb legyen, és az ellenséges kiborgokat mérnöki pontossággal lehessen bármilyen szögben kétfelé (háromfelé, sokfelé) vágni. A kitépett és összemorzsolt kiborggerinc már csak ráadás. Aztán lépünk kettőt, és egyszer csak ott van tíz méterre egy kerekasztal-beszélgetésen Kodzsima Hideo, a Metal Gear sorozat készítője, játékfejlesztő atyaúristen. Éppen mond valami nagy okosságot japánul, aztán jön az MGS: Ground Zeros csodás trailere. Az E3-on ilyenkor őrjöngene a tömeg, de a japánok csendben örülnek, szórványos taps sem hallható – újabb érdekes különbség a játékipar két nagy pólusa között.
A Moomin Partyt hirdető fehér vízilovat („Az első mobilos Moomin-játék!”) és a Phantasy Star Online 2 óriásnyulát kicselezve kilyukadunk a Tecmo Koei standjánál, ahol többek között a Dead or Alive 5-öt lehet kipróbálni. A 3-as rész az első Xbox nagy húzóneve volt, remek verekedős darab szexi nőkkel és marcona férfiakkal. Az ötödik rész persze sokkal szebb, de a játékmenet nem sokat fejlődött az elmúlt tizenegy évben (oké, bekerült még pár csaj). Viszont két meccs között egy gyenge pillanatomban bevallom Grath-nek gémer pályafutásom nagy szégyenét: a sorozat vállalhatatlan spinoffjában, a DOA Xtreme Beach Volleyballban addig nem nyugodtam, amíg meg nem szereztem Hitominak a cheerleader kosztümöt. Mentségemre szolgáljon, hogy voltak ebben tettestársaim, és alkohol is fogyott aznap éjjel.
![](https://kep.index.hu/1/0/334/3345/33456/3345624_2d24ab13ee7ffa8cbf8c1459eb6b3bf1_wm.jpg)
Az első nap végére zúg a fejünk, és dekoltázscsömörünk lesz, de még három napig tart a TGS, és úgyis péntekre vannak időpontjaink a nagy kiadókhoz. Visszatérünk, és megpróbáljuk majd megkeresni a TGS legfurcsább játékát is (az egyetemi standoknál fogjuk kezdeni). De addig is irány Akihabara, maradt még néhány százjenesünk.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)