Tilos rendőrnek öltözni, büdösnek lenni

Izzadt testek nyomulnak izzadt testemhez, miközben mindenki igyekszik minél jobb szögből fotózni a jelmezbe öltözött izzadt testeket. Valaki japánul kiabál, szerintem káromkodik. A kamerák előtt egyik Chun Li méregeti féltékenyen a másikat, de a tömegben még kettőt láttam belőlük – a Street Fighter karaktere népszerű a tokiói cosplayesek körében. Ha a pillantás ölni tudna, valószínűleg már rég elintézték volna egymást.

A Tokyo Game Show félidőben teljesen megváltozott. Csütörtökön és pénteken csak a sajtó és a szakma képviselőit engedték be a japán játékexpóra, nyugodtan meg lehetett nézni a legfurcsább és legfontosabb újdonságokat (ami esetenként így is 40-60 perces sorban állást jelentett). Szombat és vasárnap viszont nyílt nap, bárki bemehet, aki kipengeti az 1200 jenes (nagyjából 3500 forintos) napijegyet. És mennek is, rengetegen: 223 753 látogató volt a négy nap alatt, ennyien soha nem voltak még a TGS-en. Szombaton voltak a legtöbben, 95 ezren – az 15 ezerrel több, mint egy teltházas Sziget, csak itt sokkal kisebb helyen zsúfolódnak össze az emberek.

Tilos görkorcsolyában, zöldséggel rohangálni

Összehasonlításul: az E3-on általában pár tízezer ember fordul meg naponta, és összesen 40-50 ezer embernek adnak belépőt. És az E3 területre legalább másfélszer akkora, mint a Tokyo Game Show-é. A TGS-en sűrűbb a tömeg, mint bármelyik másik játékexpón (még a kölni Gamescom nyílt napjait is felülmúlja), több órás sorok alakulnak ki, sok játékot csak messziről lehet megnézni, vagy még úgy sem. Nem csoda, hogy még a legkisebb standoknál is két-három csinos hoszteszlány osztogat szórólapokat, egyrészt azért, hogy egyéb látnivaló is akadjon, másrészt azért, hogy a játékokról azok is megtudjanak valamit, akik nem férnek hozzájuk.

Az sem csoda, hogy a TGS-en virágzik a cosplay, vagyis a beöltözés játék-, film-, esetleg képregényhősnek. A nyílt napok látogatói között több száz cosplayes érkezik, általában maguk varrta, mégis nagyon profi jelmezekkel, és hajlandóak a TGS néhol teljesen érthető, máshol felfoghatatlanul körülményes szabályainak is megfelelni, csak hogy a show részévé válhassanak.

A CESA a TGS honlapján hosszasan taglalja, mi mindent nem szabad a cosplayeseknek. Tilos például rendőrnek, tűzoltónak, orvosnak vagy nővérnek öltözni, hiányos, a testet túl sok helyen felfedő jelmezt húzni, de túl hosszú szoknya sem megengedett. Művér, tetoválás, játékfegyver, hegyes tárgy, valamint 50 centisnél hosszabb bármilyen tárgy nem lehet a jelmez része, ahogy ételek sem, különösen a friss zöldségek. Gondolom, aki egy félméteres jégcsapretekkel érkezne, azt már a bejáratnál leteperné egy különleges kommandó. Tilos továbbá görkorcsolyát húzni, olyan tárgyat vinni, amivel dobálózni lehet (a labda is feketelistás), gyúlékony vagy büdös anyagokat használni a jelmezhez. A cosplayesnek nem szabad alkoholt inni, dohányozni, futkározni, hangoskodni, csoportosan énekelni. Tilos jelmezben érkezni, csak az 500 jenért bérelhető helyiségekben lehet átöltözni (vécében sem megengedett), ahol nem szabad enni, inni, pihenni, sőt hajlakkot használni sem.

A szenvedésekért cserébe a cosplayesekre rengeteg figyelem irányul, a TGS nyílt napjai legalább annyira róluk szólnak, mint a játékokról, még a booth babe-ek is elhalványulnak mellettük. A CESA is rájátszik erre a szervezésével: az expo két nagy csarnokban kap helyet, a cosplayesek pedig éppen a kettőt összekötő térségben kellethetik magukat a fotósoknak. Ami azt jelenti, hogy a legnagyobb tumultusok pont ott alakulnak ki, ahol fontos lenne szabadon mozogni – de ez is a hozzátartozik a TGS bájához. A párálló tömegből vasárnapra már elegem lesz, nem várom meg a show utolsó óráit.

Mobil, kártyás, szerep

Hogy visszatekintve milyen volt a Tokyo Game Show 2012? Azon túl, hogy nagyon jó élmény, csak a „furcsa” jelző és annak szinonimái jutnak az eszembe. Bár az expo egy európai játékosnak nem tartogat sok olyan játékot, aminek a megjelenésére lehet számítani a Távol-Keleten kívül is, szakmai szemmel nézve nagyon érdekes az egész, rengeteg újat lehet tanulni a japán játékpiacról. Már csak abból is, ha végigböngésszük a CESA által közölt számokat.

Hogy a TGS virágzó rendezvény, az nemcsak a látogatók hanem a kiállítók (idén 19 országból 209, tavaly 16 országból 193) és a bemutatott termékek számán is látszik (idén 1043, tavaly 736). Az idei újdonságokból 326 kiegészítő vagy hardver, a maradék bő hétszáz az új játék. És egészen megdöbbentő ezeknek a megoszlása az egyes platformok és műfajok között. 265 okostelefonos játék (139 iOS-re, 126 Androidra), 100 tabletes (mind iOS-re), 142 butatelefonos, 90 kézikonzolos (2 DS-re, 34 3DS-re, 30 PSP-re, 24 Vitára) – vagyis brutális a hordozható játékok fölénye. Playstation 3-ra 57, Xbox 360-ra nyamvadt 24 fog megjelenni a kiállított játékok közül (van 32 pécés is, de ezek szinte mind egyetemek kísérleti játékai).

A műfajok között magasan vezet a szerepjáték (193 darab, ebből 21 online játszható) és az akciójáték (118), de utóbbiakban szép számmal vannak a valamilyen játékkártyás rendszerrel kiegészített programok. Az önálló kártyajátékok külön szerepelnek a CESA összesítésében, ezekből 71 volt a show-n (tehát nagyjából minden tizedik új játék), 48 online játszható. A kilencvenes években Magyarországon is népszerű Magic például itt még mindig nagyon megy, saját manga képregénye is van. 96 játék szimulátorféleség (a legtöbb óriásrobotos), 31 sport, és a lövöldözős játékoknak csak 21 képviselőjük szerepel. A Battlefieldhez hasonló online mészárlások sehol, stratégia még mutatóban sem. Besorolhatatlanul furcsa játék annál több.

A TGS alapján tehát azt a következtetést lehet levonni, hogy a tipikus japán szórakoztató elektronikai szoftver mobileszközre készült kártyás szerepjáték – de kit érdekel, amikor mutatós hoszteszlányokat és cosplayeseket lehet fotózni? A szigetország játékiparának igazán mély megértéséhez azonban egy Tokyo Game Show kevés, ahhoz valószínűleg lélekben is kicsit japánnak kell lenni. Vagy legalább késztetést érezni egy Chun Li jelmez felhúzásához.