A jégszekrény üzen a rádiónak

A technológiai szint és a látomás egyelőre nincsenek összhangban. Hiába az egyre magasabb szintű automatizáció, a kütyük sokasága, high tech masináink intelligens együttműködése várat magára. A jégszekrény nem üzen a rádiónak, a televízió nem kommunikál a porszívóval, és a fűtőberendezésnek sem szokása, hogy levegyen a hőmérsékletből, ha távol vagyunk. (Egyes kombinációk néhány esetben már megvalósultak, de ezek inkább kivételek, vagy kifejezetten kísérleti stádiumról beszélhetünk csak.)

Az együttműködésben óriási potenciál rejlik, az életet valóban sokkal könnyebbé tenné. Kiszélesedne az otthoni környezet, összekapcsolódna barátok és hozzátartozók lakóterével. Könnyebbé válna az információcsere, több lenne a közösen átélt élmény, előbb-utóbb pedig a távjelenlét is természetes jelenségnek tűnne.

Az intelligens hálózat-otthon kivitelezését jelenleg két tényező hátráltatja: az eszközök közötti interoperabilitás és az ezeket kezelő környezet-tudatos – nem „zöld”, hanem a környezetre reagáló, azzal kommunikáló, azt „értő” – mesterséges intelligencia hiánya. A kettő ráadásul együtt kezelendő – mutatnak rá a szakemberek.

Modularitás, nyílt forráskód

Az európai uniós Amigo projekt (Ambient intelligence for the networked home environment) pontosan ezt, a hálózatba rendezhető otthoni ketyerék közötti együttműködés megteremtéséhez szükséges – mesterséges intelligenciával rendelkező – middleware szoftverplatform létrehozását tűzte ki célként. A kezdeményezés egyediségét interoperabilitás és intelligencia összekapcsolása mellett az adja meg, hogy a szoftver moduláris és nyílt forráskódú (open source) is. Azaz a rendszer egyrészt nem monolitikus, másrészt mivel a kód mások számára szintén hozzáférhető, a projektben nem érintett fejlesztők is dolgozhatnak ki rá alkalmazásokat. Új termékek, szolgáltatások rendkívül hasznos tesztterepe lehet.

Az Amigo architektúrája alap middleware-szintből, intelligens felhasználói szolgáltatások szintjéből, valamint programozható és rendszerbe állítható alapkeretekből tevődik össze. A fejlesztők az utóbbiakat használva hozhatnak létre egyéni alkalmazásokat, szolgáltatásokat. Ezek az „individuális” szoftvermodulok az új elemek befogadásához kellően flexibilis hálózat-otthonok építőkockái.

Az interoperabilitást az otthoni automatizálási szabványok és protokollok (UPnP, webszolgáltatások stb.) közös interakciójának támogatásán, absztrakciójukon keresztül valósul meg, míg a megfelelő ontológiák pontos meghatározása szemantikus szintű „kollektív értést” – egyfajta intelligenciát – biztosít.

Drága Amigo

„Csomó alkalmazás már ma hozzáférhető, és mihelyst a fejlesztők elkezdik használni a szoftvert, még sokkal több lesz” – nyilatkozta a hamarosan lezáruló projektet koordináló Maddy Janse (Philips).

Úgy véli az első kivitelezések nem egyéni otthonokban, hanem nagyobb környezetekben, speciális rendeltetésű helyeken, például hotelekben, kórházakban, ápolásra szoruló személyek jobb monitorozását biztosítandó várhatók. Magánszemélyek számára egyelőre túl drága az Amigo-alapon megvalósított intelligens lakókörnyezet, ráadásul a rendszer használatához programozói ismeretek sem ártanak.