2,6 millióért vett flashjátékot a főváros

„Bárki kipróbálhatja, milyen felelősséggel jár a Fővárosi Önkormányzat költségvetésének elkészítése” – írja Ikvai Szabó Imre főpolgármester-helyettes sajtóközleményében, amiben a koltsegvetes.budapest.hu címen elérhető flashjátékra hívja fel a figyelmet. A játék azt hivatott szemléltetni, milyen nehéz úgy elosztani az egyes területek között a 2009-ben felhasználható 531 milliárd forintot úgy, hogy az mind az 1,7 millió budapesti embernek jó legyen. Vagy ahogy Ikvai Szabó mondja, „ahogy a szakemberek a büdzsé elkészítésekor, úgy a felhasználók is csak addig nyújtózkodhatnak, amíg a takaró ér.”

A fővárosiaknak rossz

Az Index tesztbrigádja azonnal nekiesett a játéknak, de nem nőtt tőle a mindenkori főpolgármester iránti empátiánk. Először egy felugró ablakban kell több kérdésre felelni, a helyes válaszokból süt a demagógia. Megtanulhatjuk például, hogy bár csak a lakosság 17 százaléka él a fővárosban, a magyar GDP 34 százalékát Budapest hozza össze, és a magyar költségvetés éves szja-bevételét is 30-35 százalékban budapestiek fizetik (nyilván, ha többet keresnek, mint a vidékiek). Megtudhatjuk, hogy vidéken kevesebb adót kell fizetni, és valahogy mindig a legijesztőbb szám bizonyul a helyes válasznak. A harmadik kérdés után a fővárosi játékosoknak már kedvük van elköltözni egy nyugis rábaközi faluba, a vidékiek pedig kezdik kiegyenesíteni a kaszát – még szerencse, hogy nincs több kérdés, vált a kép, és kezdődik a költségvetési egyensúlyozgatás.

Fejlesztési és működési költségeket változtatgathatunk Budapest térképén, a két funkció ugyanolyan mechanizmus szerint működik, csak mások a pénzelhető területek és a számok. Adóbevételekből, hitelekből és állami támogatásokból gazdálkodhatunk, minden budapestire 312 ezer forintot költhetünk el, de ez persze nagyon kevésnek bizonyul. Mert ha például a városrehabilitáció tervezett egy főre jutó 11 ezres fejlesztési költségét levesszük 9 ezerre, a program rögtön elkezd siránkozni, hogy „így páros évben csak a páros, páratlan évben csak a páratlan oldali házak újulnak meg”, és a fejlesztési területet jelző Szabadság-szobor is ledől. És így tovább: ha a bicikliutak fejlesztését fogjuk vissza, az sem jó, ha az egészségügyét, az sem - lám, milyen nehéz a tojásos kabátos főpolgármesterek dolga.

A működési költségeknél ugyanez megy pepitában: itt sem lehet felelőtlenül lefarigcsálni a tervet, a hiteltörlesztéseken például nem spórolhatunk, ha pedig a kisebbségi önkormányzatok büdzséjét nyesegetjük, megjelenik a helyi német (!) kisebbség képviselője, és szomorú arccal megkérdezi, hogy „Wer hilft mit meiner problemen?” Cél nincs, nyerni nem lehet, csak a számokkal sakkozhatunk, amíg el nem megy az életkedvünk, zárásként pedig csak egy összesítő táblázatot kapunk arról, mennyire tértünk el az eredeti tervtől és a játékosok átlagától. És persze nagyon hiányzik a programból egy hard fokozat, ami minden területen szimulálná a közpénzek lenyúlását, és amiben esetleg a flashjátékok fejlesztése is megjelenhetne, mint támogatható terület.

Túlfizetett projekt

A játék ugyanis nem volt olcsó, a főváros 2,6 millió forintot fizetett érte egy kommunikációs ügynökségnek. Pedig a technikai háttér ezt nem indokolja, néhány egyszerű matematikai képletre épít a program. A megvalósítás egyszerű és helyenként átgondolatlan (például a program popupban működik, amit sokan tiltanak a reklámok miatt, a számoknál levő plusz-mínusz ikonok túl picik, egyes üzenetek pedig csak akkor jelennek meg, ha entert nyomunk, akkor nem, ha a „Rendben” gombra klikkelünk ugyanazon a felületen), ez sem indokolja a milliós árat.

Megkérdeztünk több főállású webfejlesztőt, név nélkül mondjanak véleményt a programról, mennyit érhet egy ilyen alkalmazás a piacon. Mindegyik szakértő százezres nagyságrendet mondott (6-800 ezer forint volt a legnagyobb tipp), és többségük azt is megemlítette, hogy néhány nap alatt leprogramozható egy ilyen alkalmazás, ha már tudni, mit kell csinálni. „Kérdés, mi mindent kellett még kitalálni a megrendelő helyett, mert ha programozás előtt még tervezgetni is kellett, azért mehet felfelé az ár, akár egymillióig” – mondta egyik szakértőnk. „Az ember hozzárak még egy projektmenedzsert meg két tanácsadót, és máris megvan a hét számjegy” – fogalmazott egy másik fejlesztő. Abban viszont mindannyian egyetértettek, hogy 2,6 milliónál jóval olcsóbban is meg lehetett volna úszni a virtuális polgármesterkedést.