Így nem lettem milliomos sárkányölésből

Hajnali öt óra lesz pár perc múlva, és harmadszor töltöm vissza a játékállást, mert az a rohadt sárkány már megint miszlikbe aprította a csapatomat. A négy hőst gondosan bepozicionálom a csatatér stratégiai fontosságú helyeire, bedobok velük minden varázsitalt, meg amit még találok náluk, aztán Alistair, a valamikor csillogó, most már ütött-kopott, és vérfoltos páncélba öltözött harcos megfújja a mágikus kürtöt, bebújik a pajzsa mögé, és – velem együtt – reméli a legjobbakat. A sárkány jön, menetrend szerint, mint a reggel hatos tehervonat, és nagyjából akkorát is üt szegény harcosomra köszönésképpen.

Én meg a Space billentyűre, hogy megállítsam az időt, és kiadjam a parancsokat a csapattagoknak. Wynne, a gyógyító a háttérből próbálja varázslatokkal életben tartani a többieket, Morrigan, a mágusnő, és Béla, saját karakterünk, a rettenthetetlen törpeharcos pedig próbálnak minél több sebzést bevinni a sárkánynak, de csak óvatosan, hogy az a jól páncélozott Alistairrel foglalkozzon, ne velük. Tank'n'spank, a leghatékonyabb stratégia, mióta számítógépes szerepjáték létezik. És persze nem működik, a sárkány megint megeszi vacsorára a hősöket.

A szemem sarkából látom, hogy mi vagyunk a nagy kivetítőn, a többi versenyző is inkább velünk foglalkozik, mint a saját kalandjaikkal, a neten meg tízezrek követik az élő streamet. Kinn közben hajnalodik, ha lenne ablaka a Movieum múzeum ódon bírósági tárgyalótermében berendezett arénának, épp rálátnék a London Eye óriáskerékre, és látnám, hogy nagy meglepetésre már megint esik az eső. Két csapattársam aludni próbál egy eldugott sarokban, a negyedik meg hangos „jobbklikk-jobbklikk-jobbklikk!” ordítással instruál, amitől lassan azt kezdem hallucinálni, hogy valami technokrata Fidesz-naggyűlés zajlik a hátam mögött.

Húsz órája játszunk egyhuzamban a Dragon Age-dzsel, váltott emberekkel, eddig jól álltunk a versenyben, de a sárkány miatt most megtorpantunk. És nincs is több próbálkozásra idő, bevonul a páncélos lovagnak öltözött döntőbíró, koponyákkal a kezében, amiket a kieső csapatoknak kell majd átvenni. A kamerák felé fordulnak, ő meg felém, ahogy kábán kászálódom fel a monitor mögül.

Team Hungary, kezdi teátrálisan az ítélethirdetést, és pont olyan hosszú hatásszünetet tart, ami alatt végigfut bennem, hogy ha visszaestünk, akkor Xboxon kell megküzdenünk a kanadaiakkal a kiesés elkerüléséért, ami rettentő nagy égés lesz, mert előző este nem nagyon éltünk az xboxos gyakorlás lehetőségével. Biztonságban vagytok, fejezi be végül a mondatot, mi megkönnyebbülünk, az esemény hivatalos fórumán egy perc alatt születik száz „gogogo Hungary” komment.

Négy órával később már csak a Bioware rajongói közösségéből verbuvált csapat (köztük is van egy magyar srác), és mi vagyunk versenyben. Vérfarkasokkal küzdünk az elátkozott erdő mélyén, Béla szintet lép, az ellenfél kivetítőjére sandítunk, látszik, hogy nagyon fáradtak, negyedszer mennek neki annak a harcnak, amit mi tíz perce tudtunk le, meglesz ez, nem kell izgulni.

Persze azért izgulunk, és tök felesleges a rendezők „tudjuk, hogy fáradtak vagytok, de csináljatok úgy, mint aki nagyon örül” kérése az eredményhirdetés előtt. Vigyorgunk a díszletnek kitett nagy dollárhalom mellett, aztán hivatalosan is bejelentjük, amit már a verseny előtt tudtunk, és aláírtunk fejenként nyolc példányban: az újságírók jótékony célra ajánlják fel a nyereményüket; a rendezvényt szervező Electronic Arts nagyon ügyel arra, hogy ne tűnjön szépen csomagolt korrupciónak a verseny. Oscar-díjas alakítást nyújtunk az "úgy csinál, mint aki nagyon örül" szerepben.

De mi is volt ez az egész?

Az egész teljesen átlagosan kezdődött: jön a telefon, hogy lenne ez a Dragon Age bemutató parti a jövő héten, érdekel-e. Naná hogy érdekel, a Dragon Age az utóbbi évek legjobban várt játéka fantasy ésvagy szerepjátékfronton. Nem kisebb kérdésre hivatott választ adni, mint hogy van-e még értelme egyszemélyes játékot írni, vagy halott az egész műfaj, a Counter-Strike fejbelőtte, a World of Warcraft eltemette, az Xbox Live meg lebetonozta a sírját.

Aztán kezdtek szivárogni a további infók: a jól bevált, „kipróbálhatod a játékot és beszélgethetsz a fejlesztőkkel” típusú parti mellett lesz egy maratoni, több órás játékverseny is, amin leszünk szívesek részt venni, és lehetőleg nem elsőként kiesni, mert az hogy nézne már ki. Később arra is fény derült, hogy a „több” ebben a szövegkörnyezetben 24-et jelent, és beugróként kerülünk a többi csapat mellé, akik már hetek óta készülnek, és a Bioware játékainak legnagyobb rajongóiból állnak.

Így utaztunk hát ki Londonba csapattársaimmal, emlékezzünk meg róluk név szerint is: Környei Krisztián PC Guru, Bátky Zoltán a Gamestar játékmagazinok és Kriston Dávid a Delta Vision könyvkiadó képviseletében jöttek sárkányt ölni. Hamar megkaptuk a helyszínen a Beer Team becenevet, annyira az esélytelenek nyugalmával játszottunk, és a büfében csak nagyon rossz, műanyagízű üdítők voltak a sör mellett. A végén talán azért is nyertünk, mert nem görcsöltünk a díj miatt. Persze elég hülye érzés úgy nyerni egy zsák pénzt, hogy végig tudod, hogy jótékony célra megy majd, míg ha hagynál mást nyerni, az zsebre tehetné, te meg mehetnél végre aludni.

Na és milyen a játék?

Valószínűleg elég jó, ha egy 24 órás maratonnal sem tudta megutáltatni magát, sőt, igazából kíváncsian várom, hogyan folytatódik a történet. A verseny alatt ugyanis végig rohanva, a statisztika szerint a játék 16 százalékáig jutottunk el. A jó mellett tehát a hosszú a második biztos jelző, az egyik fejlesztő azt mondta, neki 70 órába került a végigjátszás, persze ő tudta, mikor mit kell csinálni. Hat évig készült a játék, és állítólag külön embereket vettek fel arra, hogy a háttérvilág történelmét, az elfek, törpék és egyéb fajok nyelveit kidolgozzák. Legyen inkább a hosszú helyett a monumentális az a jelző.

Mindenképpen a „nehéz” a harmadik: közepes nehézségi fokozaton játszottunk és rendszeresen vért izzadtunk a csatákkal, reggelre elkoptattuk a játékállás elmentésének gyorsbillentyűjén a feliratot. Nem lehet ész nélkül rohanni, taktikázni kell, helyezkedni, és sűrűn használni az idő megállításának funkcióját, hogy ne veszítsünk értékes másodperceket a parancsok kiadásával. A harcok mellett nagyon sokat kell beszélgetni a szereplőkkel, hogy a sztoriban előrehaladjunk, akit az ilyesmi taszít, inkább el se kezdje (itthon magyar felirattal jelenik meg a pécés verzió, az xboxos és a playstation3-as nem, azokhoz kelleni fog némi angoltudás).

És véres, de annyira, hogy 18-as karikát kapott a játék, ami nálunk ugyan senkit nem érdekel, de Amerikában minden játékkiadó retteg tőle, hogy kizárják a gyerekeket a potenciális vásárlók közül, és bukni fog a játék. A Bioware-nél viszont felvállaltan a felnőtt közönséget célozták meg, ennek megfelelően potyognak is a végtagok az átvezető mozikban (amiből rengeteg van). A sztori is sötét, tele árulással, és nagyjából azzal az üzenettel, hogy ha valaki a világot akarja megmenteni, annak kemény döntéseket kell meghoznia, és semmiképpen nem marad tiszta a keze meg a lelke, mire végez.

A Dragon Age tulajdonképpen a híres Baldur's Gate sorozat nem hivatalos folytatása (a fejlesztők pár éve elvesztették a szerepjáték licencét, amire az épült, és saját rendszert dolgoztak ki helyette), és azt akarja megmutatni, hogy van élet az online játékokon túl is. Sőt: egyszemélyes játékban lehet igazán jól történetet mesélni, interaktív, a játékos cselekedeteinek megfelelően változó világot teremteni.

Az online játékok előnyét, hogy a játékosok egymást szórakoztatják, és így lesz extra hosszú a játékidő, pedig egyszerűen azzal ellensúlyozták, hogy félelmetes mennyiségű tartalmat pakoltak a játékba. A fő történetszál mellett megszámlálhatatlanul sok mellékküldetés és kibontható mellékszál van, ráadásul a hat választható főszereplő mindegyikével teljesen más lesz az első néhány órányi játék.

Mindezt egy klasszikus mentsük-meg-a-világot-a-gonosz-démonok-inváziójától kerettörténetbe csomagolva kapjuk meg, és ez persze csak az első lépés, már írtak belőle két regényt, böngészőben játszható flash-kiegészítőt, és valami azt súgja, már készül a folytatás is. Tetszik az ötlet, különösen, ha meghívnak majd annak a bevezető versenyére is.

Jut eszembe, nem ismer valaki egy gyerekkórházat, aminek jól jönne pár millió forint?