Eufrozina, Kende
8 °C
22 °C

Diablóval teszteltük kekit

2000.06.27. 09:00
Szerkesztőségünk hozzájutott egy echte amerikai Diablo példányhoz, melyet azon hirtelen felinstalláltunk és izzítottunk Windows 2000 környezetben. Hölgyeim és Uraim, az utóbbi hónapok egyik leginkább várt játékáról van szó. A Romero-féle Daikatana is hasonló várakozásoknak örvendett a játékos társadalom körében, de valamiféle átok ült az egész projekten, csúfosan mellé is fogtak, elbaszták, ezt már kimondhatjuk. Mondom mindezt annak ellenére, hogy a demót próbáltam csak ki, abból is csak egy pályát, viszont a szerkesztőség fenegyereke, etele is azt mondta, hogy szopó. Gyerekek, ezt így nem lehet, na.
Kekit megeszik a szörnyek
(Kattints a képekre a nagyításhoz!)
Vajon a Diablo II-vel is ez lesz? Ez a kérdés motoszkált a fejemben, ahogy inhaláltam a nyilvános mellékhelységek maró bűzét, ahogy majszoltam a frencsájzolható tömegtermékek plasztikhamburgerét, és amint keresztülvágtam a budapesti médiahírességekkel átszőtt sznob kávézó terszán. Annak idején 1996-ban, amikor megjelent az első rész, álkapcsok hullottak a földre, extra munkaszüneti napokat rendeltek el iskolákban, az internetes kapcsolattal rendelkező munkahelyeken pedig bedobták a törülközőt. A fejlesztők nem fejlesztettek, a grafikusok nem rajzoltak és egyáltalán: mindenki Diablózott.

Etelka praktikái
Hány fülben visszhangzottak azok a gitárakkordok, hány szobafalon verődtek vissza a hajnali monitorfények Tristram alatt húzódó katakombákról? Ez nem a média-féle agyonhype-olt tamagocsi effektus: vérprofi játék, masszív playereknek. Nagy újítás volt, hogy a fejlesztő Blizzard ingyenes szerverein on-line folytatódhatott a barangolósdi. Vállvetve harcoltak a Diablo klánok (öcsémmel az élükön), roppantmód szaporodott a játék hívőinek egyre népesebb tábora. Aztán mint mindent, ezt is kinőtte a közönség, a Blizzard pedig jó szokásához híven egyre csak csepegtette az újabb és újabb információkat a játék folytatásáról.

Egy sorceress élete

Magam is roppantmód vártam a királyság folytatását, és a keki mellett eltöltött fél órás ismerkedés után kérlelhetetlenül belevágtam a játékba.

Etelka nevű varázslónőm ifjonc még ugyan a szakmában, de mindenképpen egyetért azzal, hogy valóban egy sokkal jobb, teljesebb történettel bíró és tökéletesebb programban pallérozza tudását, és rövid 14 órás játék után igazán büszkén vallja magáénak a jobbnál jobb spelleket.

Pozitívum, hogy a fejlesztők meghagyták a játékban az előző rész jó ötleteit, nem szégyellték kidobálni az ökörségeket, és olyan featurékkal álltak elő, amelyek újra iskolát teremthetnek a hasonló játékok között. Gondolok itt a fadelhető térképtől kezdve a tetthelyek között könnyű mozgást biztosító waypointokon át a nem_is_olyan_hülye bérelhető és idézhető karakterekre, csak hogy egyet-kettőt említsek.

Kellően nehéz a játék, érdekes, bár az elején még sajnálatosan lineáris a sztori. Egy gyakorlott diablós ügyesen fog vele szórakozni, a kezdők pedig két óra szívás után ugyancsak jól érzik magukat a karakter bőrében. Főleg ha olyan bombázó, mint az én kis Etelkám, aki éppen most hív vissza játszani.

etele

Az egyik legfontosabb információ, amit már előre tudni lehetett a folytatásról, az volt, hogy jelentős erőforrásokat különítettek el a hálozati játék tökéletesítésére. Az egyjátékos üzemmód összevetve 35-40 órára tudja lekötni az embert, szóval ki kellett valamit találnia a fejlesztőnek, hogy hosszú távon is jó piaci termékkel rukkolhassanak elő.

Ne legyenek túlzott elvárásaink: a játék pontosan ugyanaz, mint ami az elődje volt, de kicsit szebb, kicsit jobb, kicsit tartalmasabb. Kijavították az eredeti hibáit: van már kincsesládánk, ahova tudunk aranyat lepakolni, vannak könyvek, ahol varázstekercset tudunk tárolni, a karakterünk tud szaladni, az ALT lenyomva tartása után pedig kiírja a program, mik azok a tárgyak, amik a földön hevernek. Ez mind-mind hiányzott az első részből. A szörnyek szebbek, jobbak, többek. Kezel 3D kártyát, aztán perspektíva korrekciót számol, szóval mozgás közben olyan érzése lesz az embernek, mintha igazi 3D lenne a program, szép. Sajnos rengeteg kompromisszumot kellett kötni a játékban, a tárgyak, objektumok szélei például nem "simulnak" bele a környezetbe, eléggé sprite szagú az egész. Mindegy, apróság.

Öltöztetős játék
Nem tudom barátaim, tulajdonképpen mit is mondjak. Igazából valami olyasmi feelingje van a játéknak, mint a Windows 2000-nek. Szóval nagyon jó, igazán remek, kijavították az előd minden hiányosságait, de azért csak ott motoszkál az emberben az, hogy ezeket a dolgokat már az elődben látni szerette volna. Mindig azt szoktam mondani, hogy rokker a Windows 2000, de már 1995-ben meg kellett volna csinálniuk a redmondiaknak. A multiplayeres részről nagyon nem nyilatkoznék még ilyen korán, várnunk kell még egy pár masszív hónapot sok-sok teszttel.

Végül egy adalék, mielőtt mindenki elszáguld: első körben keki megállás nélkül majdnem 21 órát játszott a játékkal. Záródjon tehát ezzel a mondattal a cikk.

ma angelday virrasztott
(szia Tünde)

Természetjárás... ...a legjobb barátokkal
A buszra várva Dawson és a haverok
Etelka a kovácsnál Ilyen is van