Miklós
-7 °C
2 °C

A fogolydilemma új megközelítésben

2004.11.07. 08:58
1984-ben a michigani egyetem politikatudósa, Robert Axelrod szervezte meg az első ismételtfogolydilemma-versenyt (Iterated Prisoner's Dilemma, IPD). A huszadik évforduló alkalmából Graham Kendall, a nottingham egyetem kutatója újabb megmérettetésre hívta össze a témakör szakértőit.
Kooperálunk vagy árulkodunk?

A fogolydilemma a játékelmélet, a nem zérus összegű játékok (non-zero-sum games) egyik klasszikus példája. A konfliktus és kooperáció problémája. "Kanonikus esete, hogy miként jön létre együttműködés önző ágensek között - magyarázza a győztes csapatot vezető Nick Jennings professzor (Nick Jennings ágensei). - Sokan lelkesednek érte, mert számos párhuzamot látnak a valós életben is." A legegyszerűbb változatban a két játékos választhat: kooperál vagy cserbenhagyja a másikat. Jutalmukat-büntetésüket döntésük függvényeként nyerik el.

Nick Jennings
Azért nevezik fogolydilemmának, mert tökéletes absztrakciója egy bűntény már börtönben lévő gyanúsítottjai által átélt helyzetnek. Két cinkost elfog a rendőrség, és külön-külön hallgatják ki őket. Mindkettőnek ugyanazt a választást ajánlják fel: elengedik a büntetését, ha a másikra vall. Kooperálnak-e egymással, melyik gonosztevő lesz sikeresebb? Ha egyikük vall, és a másik hallgat, előbbit szabadlábra helyezik, utóbbi viszont tíz évet kap. Ha mindketten vallanak, hat-hat év börtön vár rájuk, együttműködés esetén viszont csak hat-hat hónap. Egyik gyanúsított se ismeri a másik válaszát. A kooperáció lenne az optimális stratégia, csakhogy a valóságban se döntünk mindig a legideálisabb megoldás mellett.

Még izgalmasabb, ha ugyanazok a személyek, számítógépprogramok ismételten játszanak egymással (IPD). Hosszabb távon kiderül, hogy csak a kooperáció eredményez egyensúlyi állapotot, mert kizárólag így minimalizálható az összesített veszteség. A játékosoknak módjukban áll megbüntetni az együttműködést az előző menetekben elvető társaikat. Mivel fennáll a büntetés veszélye, egyre ritkább a csalás. A korábbi reakciók jócskán kihatnak jövőbeli döntéseinkre, ismeretükben sokkal könnyebben alakítjuk ki, fejlesztjük tovább kooperatív taktikánkat.

Együttműködő ágensek

Jenningsék előtt sokáig a rendkívül egyszerű szemet szemért, fogat fogért (tit for tat) stratégia számított a legsikeresebbnek. Lényege, hogy a játékos az első lépésben kooperál, a későbbiekben pedig ugyanazt teszi, mint a másik, a többiek. (Az atomhatalmak ugyanígy jártak el a hidegháborúban: megígérték egymásnak, hogy nem nyúlnak addig fegyvereikhez, amíg a szemben álló fél sem teszi.)

A csapatok sokrétű játékosokkal, összetett stratégiákkal próbálkoztak. A southamptoni egyetem például hatvan programmal vágott neki a megmérettetésnek. Ugyanannak a témának egymástól alig eltérő változatai, fejtette ki Jennings. Öt-tíz lépésből álló sorozatot kiviteleznek, és közben felismerik egymást. Úgy tervezték őket, hogy miután két southamptoni egymásra ismert, összejátszanak: azonnal felvállalják az "úr és a szolga" szerepét. Egyikük azért áldozza fel magát, hogy a másik folyamatosan nyerjen. Viszont, ha a program rájön, hogy a másik nem southamptoni, rögtön felhagy áldozatkészségével.

Az eredeti játékot a lépések félreértelmezésére tág teret adó zajos környezetben játszották. Ez a közeg realisztikusabb, állítja Jennings. Az együttműködés a zaj ellenére is megy, a foglyok (némi "csalással") úgy kommunikálnak egymással, mintha a börtön falán leadott Morze-jelekkel hoznák a másik tudomására szándékaikat.

"A mi nézőpontunkból az az érdekes, hogy leteszteltünk néhány ötletünket a csapatmunkáról az általános ágensrendszerekben" - mondta Jennings.

Kísérleteznek a stratégia evolúciós változatával is: minden résztvevő csak a szomszédjával játszik, és ha a szomszéd eredményesebb, adaptálja a taktikáját. Az első tesztek szerint - amennyiben megfelelő számú kooperáló ágenssel kezdenek - idővel mindenki az együttműködés mellett dönt.

"A jövő számítógépes rendszereinek egyik kulcskérdése, hogy a rendszer különböző ágensei miként lépjenek interaktív viszonyba, és hogyan kooperáljanak egymással - véli Alex Rogers, a southamptoni csapat egyik tagja. - Olyan egyszerű modelleken dolgozva, mint a fogolydilemma, értjük meg igazán, hogyan oldjuk meg ezeket a feladatokat."

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!