Halo2 élő közvetítés a tv-ben
További Szoftver cikkek
Az Egyesült Államokban két évvel ezelőtt alapították meg szövetségüket és nemzeti bajnokságukat a többi, Amerikában népszerű sportág mintájára a játékkonzolosok. A névválasztás is tudatos volt: a baseball (Major League Baseball), vagy a labdarúgás (Major League Socer) után a Profi Játékkonzol Ligát "Major League Gaming"-nek nevezték, ezzel is jelezve, hogy a számítógépes játékokat szeretnék ugyanolyan sportnak elismertetni, mint bármely más ügyességre, kitartás, csapatmunkára, gyakorlásra épülő sportágat.
Az MLG-ben egyenlőre két játék szerepel: a Microsoft Halo2, illetve a Nintendo Super Smash Bros Melee nevű programja. A versenysorozat körbejárja Amerikát, minden helyszínen külön rendezik meg a profik és az amatőrök versenyeit több kategóriában. A versenyek időpontjai természetesen gondosan az iskolai szünidőkhöz vannak igazítva, amikor a legtöbben játszanak az USA-ban. Akárcsak a focinak, az MLG-nek is szigorú szabályai vannak, amiket a versenybírók ellenőriznek. A versenyek időtartama alatt nem szabad például edzeni (mármint játékkonzollal), a játék folyamán nem lehet csapattársainkkal kommunikálni és nem szabad a mellettünk ülők képernyőjére nézni. Természetesen vannak játék-specifikus szabályok is, pl. a Halo2-ben csak a spártai karakter modellel játszhatunk, nem engedélyezett a "kézigránát-ugrás" (grenade jumping) és a zászlót is tilos a falba rejteni. A szabályok áthágása esetén a bírók azonnal kizárhatják a sportolót a játékból. Így az eredetileg 4 fős csapat megfogyatkozva kénytelen tartani magát a játék hátralévő részében.
Az MLG egyik alapítója, Sundance DiGiovanni szerint a számítógépes játékoknak ugyanolyan létjogosultságuk van a sportközvetítések közt, mint a jégkorongnak, vagy a golfnak. Az átlagos családokban gyakran csak a gyerekek játszanak. A szülők általában nem értik, hogy gyermekük miért képes napokat eltölteni konzollal a kezében, ahelyett, hogy valami "értelmes dolgot csinálna". A televíziós közvetítések során ugyanolyan kommentátorokat alkalmaznának, mint egy futballmeccs esetén. A riporter elmagyarázná a játék folyamán a nézőknek, hogy milyen taktikát alkalmaznak a csapatok, mi lehet a feltételezett céljuk éppen, mikor fordult elő hasonló helyzet a korábbi játékok folyamán és azt a szituációt hogyan oldották meg a csapatok. A szervezők szerint az otthoni amatőr játékok során is csak néhány ember játszik, a többi a képernyőn figyeli az eseményeket. Ha jó a játék ezek a nézők ugyanolyan jól szórakoznak, mint egy másik sportesemény sugárzása esetén.
Szociológiai szempontból a televíziós közvetítés társadalomra gyakorolt hatása kiszámíthatatlan. A profi játékosokból sztárok lehetnek, akiket példaképnek tekintenek majd a játékfüggő amerikai gyerekek milliói. Sok gyerek úgy fog gondolni a játékokra, mint egy megvalósítható karrier lehetőségre, amihez "csak" kellően kitartóan kell gyakorolnia. A közvetítések sikere nagyrészt attól függ majd, hogy mennyire "jön át" az élethalálharc drámája, a csapattársak összetartása és a játékosok személyisége a tv képernyőn keresztül a passzív nézők számára.