„Most megtámadjuk a szerbeket!”

Tegyük a kezünket a szívünkre. A legtöbben komoly traumaként éljük meg, hogy Godzilla még sosem taposta szét a Parlamentet (egy vitanapon, mondjuk). Összeszorul a szívünk, amikor a játékokban csak Dél-Kalifornia lakosságát kenhetjük szét az autók szélvédőjén, hogy Budapestre még egy szaros meteor sem tud becsapódni, és a számítógépes játékok színhelye is legjobb esetben a sugárfertőzött, mutánsoktól hemzsegő Ukrajna.

Magyarország mindig kimarad. Aki tehát megfelelő minőségű, hazai színhelyű játékot tud készíteni, eleve óriási előnnyel indul. Az 1848 pedig ilyen, ráadásul úgy lehet mellé csempészni az oktató szót, hogy attól nem akarunk rögtön apácákra lövöldözni templomtornyokból.

Más világ

Amikor egy stratégiai játék alatt a „Kossuth Lajos azt üzente…” kezdetű dal szól, az azért mégiscsak más. Mint ahogy az is szokatlan, hogy a hadvezéreket nem Hannibálnak, hanem Dembinszkynek, meg Görgeynek hívják. Az 1848 című stratégiai program varázsa pedig éppen ebben rejlik: a történelemkönyvekből ismert hadvezéreinkkel bosszút állhatunk történelmi sérelmeinkért. Ettől olyan intim.

Az öt programozó fejlesztésében készült 1848 egészen jól sikerült program. A grafika persze legfeljebb átlagos, de legalább akármilyen gépen elfut a játék. Ugyanakkor a Rome: Total War korában már talán kicsit kínos, amikor csak szöveges beszámolót kapunk az ütközetről: „csetepaté, a harmadik magyar lovasezred előre tör, a huszárezred visszavonul…”. Sebaj, a hangok feledtetik az izmos grafika hiányát, végig szól a verbunk, az ágyúk dörrenése, a paták dübörgése, a haldoklók üvöltése, mind-mind kellemes aláfestést jelent a hadjáratokhoz. Ráadásul egész szórakoztató a játékmenet, a mesterséges intelligencia sokszor okoz nehézséget, jó pár óráig is eltart, amíg az egyes hadjáratok végére érünk.

Speciális Bem apó

Egységeinket persze folyamatosan fejleszthetjük, a városok népfelkelőket, huszárezredeket, ostromcsapatokat toboroznak, bármit, amire szükségünk lehet. Megszabhatjuk a stratégiát, a teendőket, a katonák viselkedését, aminek köszönhetően beállíthatjuk, hogy csapataink óvatosan támadjanak, vagy épp vakmerően meneküljenek. Az ezredek élére pedig tábornokokat választhatunk, történelmi személyeket, speciális képességekkel.

Persze ne gondoljunk arra, hogy Bem apó csuklójából plazmahálót lövell, vagy hogy mondjuk Görgey egy alsó felütés-fejrúgás-gerinckitépés kombóval teszi harcképtelenné Windisch-Grätz osztrák tábornagyot. Ugyanakkor egyes tisztek az ostromhoz értenek, mások a taktikához, megint mások szigorúan tudnak nézni, a hadjáratokhoz érdemes hát a legmegfelelőbb embert választani.

Vigyáznunk kell a seregek harci moráljára és az ellátmányra is. Hiába támadjuk Bécs városát a harmincezer gyalogost, tízezer lovast, és közel száz ágyút magába foglaló fősereggel, ha rossz a kedvük, vereséget szenvednek. A sikeres támadásoktól nő a harci kedv, meg a katonák tapasztalata is. A hadvezérek azonban nem fejlődnek, amire elsősorban a történelmi hűség miatt volt szükség: az alkotók szerették volna elkerülni, hogy Ivánka jobb hadvezér legyen, mint mondjuk Görgey.

Értelmes kiadás

Ami külön dicséretet érdemel, az az Oktatásügyi Minisztérium paradigmaváltása. Manapság már mindenki elalszik a történelemkönyvek fölött, a száraz betűktől meg sorjás lesz a szem, az 1848-ból viszont szórakoztató módon tanulhatjuk meg a tábornokok neveit, a forradalom rövidített történetét, sőt, akár még néhány összefüggésre is ráébredhetünk. Az Oktatási Minisztérium tízmillió plusz áfáért megvásárolta hát a készítőktől a hazai terjesztési jogokat, és honlapjáról ingyenesen letöltheti a játékot bárki.

Végül pedig egy jó tanács: a menüben tiltsuk le az orosz beavatkozás lehetőségét. Oroszokkal a hátában még Görgeynek sem sikerült.