Tudom én, hogy ez nehéz. Évente elkészíteni a Need for Speed legújabb verzióját igazán szar munka lehet, inkább menne ukrán szénbányásznak az ember, mint programozónak az Eletronic Artshoz. Mert ugye akármivel is próbálkoznak a fiúk, akkor is csak egy autóversenyzős programot kell készíteniük, ami sok szabadságot nem ad. Egyszerűen azért, mert egy autóval nem lehet sok mindent kezdeni. Tud menni, gyorsulni, lassulni, kanyarodni meg felborulni, sok újat nem lehet ebből kihozni. Főleg, hogy most már tizenkettedszerre kéne megújítani a műfajt, és hűnek maradni a sorozathoz: a Need for Speed az egyik legerősebb autóversenyzős brand, másfél generáció kedvenc játéka, méltónak kell maradni a nagy elődökhöz.

Újabb mélypont

Na, most pont ez nem sikerült. Valamikor el kellett jönnie a bukásnak is, a sorozat már egyszer kifújt a kilencvenes évek végén, aztán az Undergrounddal sikerült megújítani, a Most Wanteddal szerintem felértek a csúcsra, a Carbon már haloványabb darab volt, a Pro Street meg az, ami lehet: sokadik bőr.

Mindez még akkor is igaz, ha a sorozat történetében először nem utcai versenyeken, hanem körpályákon, a világtól elzárva küzdünk a többiek ellen. Legalul kezdjük, reménytelenül szedett-vedett járgányokkal, és csak jó pár győzelem után lesz olyan autónk, amivel el mernénk menni a csajunk elé. A versenyek közt tuningolhatjuk, átfesthetjük az autót, de javítanunk is kell, mert tolakodás közben bizony roncsolódik. Ilyennel már találkoztunk a Need for Speed történetében, de inkább jellemző a sorozatra a törhetetlen autó, mint a sérülős.

Úgy tűnik tehát, hogy a készítők az alapokon próbáltak változtatni, ebből mégis csak kevés érződik verseny közben, és az is inkább hátrány, mint előny. Ezek a játékok ugyanis az utcai környezettől voltak jók, attól, hogy vasárnapi sofőröket kellett kerülgetni, attól, hogy rendőröket kellett szívatni. Most erről szó sincs, maradtak az unalmas körpályák meg a béna gyorsulási versenyek, ez viszont nem áll jól a Need for Speednek.

Szép, de unalmas

Az újítástól persze még lehetne jó is a játék, de a Pro Streetben úgy kell vezetni az autót, mint az elődökben, ész meg fék nélkül, így annyi szórakozásunk sem marad, mint a komoly szimulátoroknál, ahol folyamatosan küzdenünk kell az autó úton tartásával. A Need for Speedet persze pont az esztelen száguldozásért szerettük eddig, de versenypályákon már nem működik a varázslat, nem indul be a kémia (értsd: erős vonzódás egy bitsor iránt).

A grafika persze remek, legyen is az, a valaha gyártott legerősebb konzolon, egy PlayStation 3-on próbáltuk ki a Pro Streetet, a speciális effektusok is rendben vannak ahhoz képest, hogy egy multiplatform játékról van szó. A zene érdektelen, de elmegy, a hangok is hozzák, amit kell, de általában végig az volt az érzésünk, hogy a készítők csak le akarták tudni ezt az epizódot. Reméljük azért, mert lélekben már a 2008-as részre készültek.