További Szoftver cikkek
Úgy tűnik, mindig van új a nap alatt, így a játékiparban ezúttal nem eddig ismeretlen stílusok felbukkanása, háttérbe szorult műfajok reneszánsza, hanem a számítógépes közeg és a külső terek közötti egyre hitelesebb kapcsolat megteremtését célzó eszközök, módszerek jelenthetik a legizgalmasabb csapásirányt.
Játszótér az egész világ
Különös szintézis létrejötténél tanúskodunk: képernyőnk tere kitágul, előbb volt virtuális valóság (VR), most már van kibővített valóság is (Augmented Reality, AR), és ha úgy hozza majd kedvünk, csak sisakot kell felöltenünk, s a monitorhoz már nem kell otthon ücsörögnünk, hanem speciális képernyőnkön utcai séta közben követjük nyomon az ellenség galád seregeit, miközben a realitásba exportált szörnyekkel viaskodunk.
A Dél-ausztrál Egyetem (Adelaide) magunkon viselhető informatikai eszközökre (wearable computing) szakosodott laboratóriumában a jó öreg Quake-et igyekeznek az új technológiákhoz igazítani. Az ARQuake első két betűje természetesen az Augmented Reality-t rövidíti: a mesebeli gonoszok tényleges épületek mögött bujkálnak, igazi boltok mellől leskelődnek, ugyanazt a zebrát koptatják, mint bármely földi halandó.
A Szingapúri Egyetem Kevert Valóság Laboratóriumában is az informatika hőskorát idéző egyik játékba leheltek új életet: a mindenhol jelenlévő számítások (ubiquitous computing) koncepción alapuló Human Pacmant a nyolcvanas évekből mentették át napjainkba. Szintén mobil szórakozás: a szerepjátékba merült résztvevők fejükre teszik a sisakot, s a kivetítőn máris peregnek a bővített valóság képei.
Én megfigyelek, te megfigyelsz, ő megfigyel
A CCTV (Closed Circuit TV, zárt láncú televíziós rendszer), az ilyen típusú kamerák és más megfigyelési technológiák terjedése, fokozatos társadalmi elfogadottságuk kihat a játékiparra. A Vigilance (Éberség) kamerarengetegében szimultán figyelünk meg utcákat, bevásárlóközpontokat, parkolókat, kisebb boltokat, iskolákat, lakóépületeket, és a felsorolás távolról sem teljes. Észre kell vennünk a legfőbb rendbontásokat: rablást, zsebmetszést, betörést, drogárusítást, szexuális erőszakot… Minden egyes leleplezett bűnelkövetésnél pontjaink gyarapodnak. Viszont csökkennek, ha alaptalanul rágalmazunk meg valakit. A cél, hogy győzedelmeskedjünk a káosz felett. Éberség a biztonság lelke, gyorsan felszínre tör a bennünk szunnyadó önkéntes rendőr.
De mi történik, ha valakinek eszébe jut, hogy a Vigilance a való világba is átültethető? Mert az otthoni megfigyelőrendszerek már népszerűek, kameráink mindent látnak, vezeték nélküli kapcsolaton keresztül rendeltetési helyükre juttatott képeikben nemcsak lakásunkban, hanem laptopunkon és mobiltelefonjainkon szinte bárhol gyönyörködhetünk. Egyszer pedig csak rádöbben egy pallérozott elme, hogy a valós CCTV folyamok összekapcsolhatók, és aztán össztársadalmi szinten élhetjük ki voyeur-vágyainkat.
Virtuális és valódi robotok
A népszerű BotFighters játékosai mobiltelefonjaik GPS funkcióját kihasználva (egy SMS-t elküldve) lokalizálják, majd lövöldözik le egymást. A helymeghatározó rendszer többek között az ellenfél bemérésére jó, például megállapítjuk, elég közel van-e ahhoz, hogy virtuális golyót pazaroljunk rá.
Természetesen nemcsak öldöklési és megfigyelői hajlamunknak, hanem békésebb élvezeteknek is adózhatunk. A Tamagotchikat a nagyvilágnak eladó japán Bandai NetTransora Wi-Fin keresztül vezérelhető, webkamerával felszerelt robot. Járjon bármerre, látni fogjuk. Szórakoztató jelenség. Jól szemlélteti robotika és játékipar „egymásra találását”: az otthon használt példányok egyre intelligensebbek, interaktívabbak lesznek.
Valószínűleg hamarosan megfigyelési mókáinkban is felbukkannak, s távirányítva bolyonganak a való világban, miközben velünk és egymással kommunikálnak. Kincset keresnek, lövöldöznek, lebuktatják a gonoszt. A játékfigurák valós életre kelnek.