Natália
-3 °C
7 °C

Michael Jackson Mauzóleum

2001.04.12. 19:53
Mit tegyen az ember, ha otthon ül egyedül, és nincs a tévében egy valamirevaló romantikus film sem? Engedjünk az erőmű hívogató zümmögésének, kapcsoljuk le a villanyt, tekerjük fel a hangerőt, és indítsuk el a Clive Barker's Undyingot! Csak egy dologra figyeljünk: legyen aki kihívja mentőket, ha szívinfarktust kapunk!
Archív kép egy cacodemonról
A rettegés vörös kaszása
Talán a Doom 2 volt a legutóbbi valamirevaló játék, amiben a levegőt kapkodtam a hátam mögött kapirgáló cacodemonoktól, és órákra el tudtam felejteni, hogy hol is vagyok tulajdonképpen. Az Undying valami hasonlót ígér, mulatságos sikolyokat a kisszobából, állandósuló verejtékezést és pompás rémüldözést.

A sztori a legfontosabb

Van valami abban a szabályban, miszerint, ha egy játék történetét nem a kóderek írják, hanem egy olyan ember, aki tud történeteket írni, akkor garantált a siker. Ilyesmiről van szó most is, hiszen Clive Barker nem kezdő a szakmában, olyan könyvekkel sújtotta az olvasni tudó közönséget világszerte, mint a Hellraiser, a Korbács vagy az Éjszaka szülöttei, de még Stephen King is dícsérőleg nyilatkozott róla, ő meg azért ért hozzá.

Jómagam a demót kaparintottam meg, ami uszkve félórás szórakozást ígér, de a történetről és a hangulatról így is korrekt képet kaphatunk.

Együtt a család
Az angol író története a '20-as évek Írországába vezet bennünket, ahol a Covenant család utolsó sarjának gondjait próbáljuk enyhíteni Patrick Galaway, az ünnepelt szellemirtó és kiugrott cserkész szerepében. Jeremiah Covenantnak igen sok gondja akad halott testvéreinek szellemével, a nyughatatlan rokonság lemészárolta a családi kastély egész személyzetét, megbízónk meggyilkolásával pedig egy ősi átkot próbálnak beteljesíteni, amit mi nagyon nem szeretnénk, hiszen a beteljesülő átkok általában nem vidám d&b partit jelentenek.

A játék folyamán az ősi kastélytól kezdve mindenféle ezoterikus helyszíneken kell utánajárnunk a dolgoknak, amit rendkívül megnehezítenek a Covenant testvérek és vérszomjas szörnyhadseregük, akik valamiért egyáltalán nem szeretnék, hogy akár csak a következő szobáig eljussunk. Gallaway szerencsére ismeri a shotgun, a molotov koktél, vagy a kelta kasza kezelésének minden csínját-bínját, ráadásul még varázsolni is tud egy keveset, így sikeresen vehetjük fel a harcot a nyálkás porontyok ellen.

Mindent a szemnek

Michael Jackson-klónok akcióban
Az Undying elsőszemély-nézetű akciójáték (FPS), és az Unreal Tournament enginjével mocorog, ami egyáltalán nem hátrány, viszont nem kvékhárom, és a panaszok többsége is a fejlesztők (és a motor) kapcsán tolul az ember szájára.

A fejlesztők nagy hangsúlyt fektettek a textúrákra és az objektumok, pályák kidolgozottságára, igazi látványorgiában lehet részünk, de a játék gyengeségei nagyon hamar szemet szúrnak. Fájó hiányát érzi az ember a környezettel való interaktivitásnak, csak akkor ugorhatunk fel valahova, ha azt úgy akarták, nehogy összemászkáljuk ezt a szép kastélyt, gondolom. Az üvegfelületek például egyenesen bénák, nem törnek, csak repednek (ez egyébként az összes objektumra igaz a játékban), és a tükör itt látható megvalósítását már a Duke Nukemben is élvezhettük (látjuk magunkat, de ha meglengetjük a kaszát, a karakter meg sem mozdul). Akkor meg minek?

Hajnali szellemirtás
A kastély lakói egytől egyig a szerző útmutatásai szerint születtek, ennek megfelelően nyomorultak és rusnyák, ami nagymértékben növeli az elpusztításuk iránti vágyat. Szépen válnak meg fejüktől egy kaszasuhintásra, de a hullákkal már ugyanaz a probléma, mint fentebb. A Soldier of Fortune-hívők próbáljanak ezen túllépni, inkább figyeljék meg a shotgunkezelést, az nagyon rendben van. (Azt már csak zárójelben jegyezném meg, hogy némelyik ellen feltűnően hasonlít a frissen operált Michael Jacksonra, és ez nagyban növeli a játék élvezeti értékét.)

Éjszaka játszani jó dolog

Itt viszont meg kell állnunk kicsit, ugyanis a akármennyire hihetetlen, az előbb említett hiányosságokon pillanatok alatt átlépünk, amint az első villámlás bevilágítja a zoknisötét folyosót, a lépcsőfordulóban megjelenik egy szellem, a hátunk mögött pedig iszonytatót nyikorog az ajtó. Ettől a ponttól kezdve elvesztünk.

A falon fekvő ember a néhai inas
A hangulat ugyanis a legjobb horrorfilmeket idézi, sehol sem érezheti magát biztonságban az ember, a tökéletesen megkomponált zenék és hangok mértani pontossággal teremtenek feszültséget, és csak a játékoson múlik, hogy a kitörés pillanatában lefordul-e a székről vagy tovább játszik. Soha nem tudhatjuk, hogy mikor és honnan támadnak ránk, néha még az ellenfelet sem látjuk. A hallucinációk és a tényleges történések kavalkádjában csak kapaszkodik az ember az egérbe és dülledt szemmel szuszog.

Mindezért az élvezetért egy közepes géppel kell fizetnünk, ami 3-400 MHz-es processzort jelent, a textúrák miatt pedig inkább egy 32 MB-os videokártyával álljunk neki, a végeredmény viszont magáért beszél.

Összefoglalva, az Undying nagyon jó sztorit és hangulatot kínál, a negatívumok miatti bosszankodást pedig mindig feledteti a félelem, hogy vajon mi lesz a sarok mögött. Vagy a hátunk mögött. Vagy a hűtőszekrényben. És tényleg hasonlítanak Jackóra.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!