További Szoftver cikkek
Alkotó szoftverek
Simon Colton
Colton a londoni Imperial College Számítástudományi Tanszékén tart mesterségesintelligencia-kurzusokat. Legfőbb érdeklődési területe a tudományos felfedezések automatizálása, és az automatizálás összekapcsolása a számítógépes kreativitással. Korábban elsősorban matematikával foglalkozott; 2002-ben jelent meg az Automatizált elméletalkotás a tiszta matematikában (Automated Theory Formation in Pure Mathematics) című könyve, melyben a matematikai felfedezések alkotó aspektusára összpontosított.
Ugyanez a megközelítés jellemzi jelenlegi munkáit is. Kreatív viselkedésformákat mutató és esztétikai szempontból is pozitívan értékelhető műalkotásokat (festményeket, verseket, dalokat, stb.) generáló szoftverekben gondolkozik. Főként a vizuális művészetek foglalkoztatják, a szoftvereknek tulajdonított alacsonyszintű kreativitás tévhitét igyekszik felszámolni, és bebizonyítani, hogy óriási alkotó potenciál rejlik bennük.
Cége, a Machine Creations különböző szolgáltatásokkal próbálja elérni, hogy a felhasználók ne buta segédeszközként, hanem a művészi folyamatban aktívan résztvevő társként gondoljanak a programokra.
Tryptych és Vermeer
Colton szoftvere, a Tryptych (Triptichon) elvileg egy digitális kép alapján emberi közreműködés nélkül létre tud hozni egy új minőséget jelentő másikat. „A kreativitás egyik tesztje a képzelőerő használata” – jelentette ki a kutató, s ennek megfelelően arra törekszik, hogy a számítógépek minél jobban teljesítsenek az alkotási folyamatban.
Egyelőre azonban még mindig szükségük van alapmatériára, és kreáció helyett inkább szimulációról, izgalmas átalakításokról, módosításokról beszélhetünk. Megváltoztathatja a felhasznált eredetit: olajfestményt vízfestménnyé, krétarajzzá, vagy éppen szolarizált fantáziává formálhat. És fordítva is, lényeg, hogy minél jobban (pontosabban: igényeinket megfelelően) mutasson a kép. Tryptych belenyúlhat az eredeti fény-árnyék viszonyaiba is: sötétebbé, illetve világosabbá teheti azt.
Remekműveket értelmez át: például a holland Jan Vermeer (1632-1675) Leány gyöngy fülbevalóval című alkotására nyomta rá gépjegyét. Valóban más, csakhogy az új darab kissé sablonosra sikeredett, a számítógépes grafika jól ismert trükkjei köszönnek vissza rajta. Legalábbis a Colton által bemutatott változaton.
Fényképek festménnyé alakítása lényegesen eredetibb (és kreatívabb) vállalkozásnak tűnik, mint a Vermeer-kísérlet: művészibb a hatás, árnyaltabb a végeredmény, és valószínűleg az alkotó is jót szórakozott.
Tryptych Vermeer nélkül
Tryptych arra is képes, hogy a felhasznált anyagból kiindulva szinte teljesen új jelenetet hozzon létre. A következő lépés már csak az lehet, hogy saját, önálló művel rukkoljon elő. Olyan darabbal, amihez nincs szüksége semmiféle matériára, kiindulási pontra, hanem önnön szoftveragyából pattan ki.
Colton szerint lehet, hogy csak néhány hónapot kell várnunk rá – mindenesetre dolgozik rajta. Viszont nem gondolja, hogy a festőprogramok helyettesítenék a művészeket. Mindkét kreativitásra szükség van, mert kiegészítik egymást. Sokat tanulhatunk a programoktól, azok pedig rengeteget segíthetnek nekünk.
Tryptych miatt egyelőre egyetlen festő sem ment csődbe, senki nem veszítette el a munkáját. Valószínűleg nem is fogja.