Kitalálója megbánta az anyák napját

Már az ókori görögök is, igen. A történelmi leletek szerint először ők rendeztek tavaszi ünnepséget Rheának, minden isten és istennő ősanyjának, és ezen a napon a halandó édesanyák is kitüntetett figyelmet kaptak. Az ünnepet a rómaiak is átvették, ők március idusán emlékeztek meg Cybeléről, aki a római mitológiában Rheának felel meg.

Az amerikai anyák kezdték

A középkorban az anyáknak nem volt rendszeresen megtartott ünnepük, legközelebb a 17. századi Angliában találunk ilyet. Ott a Mothering Sunday nevű, Nagyböjt negyedik vasárnapján tartott ünnepből alakult ki az anyák napja és kapott vallási színezetet. Ilyenkor a család közös misével és gazdag vacsorával ünnepelt, a családjuktól távolt dolgozók pedig szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek az édesanyjukhoz.

A ma ismert anyák napja csak a 19. század második felében született meg. Julia Ward Howe amerikai költőnő javasolta a megünneplését 1870-ben, és két évvel később Bostonban meg is szervezte az első anyák napját.

Howe-val párhuzamosan a virginiai Ann Maria Reeves Jarvis az anyák barátságának napját akarta létrehozni, hogy a polgárháború utáni ország sebei gyorsabban gyógyuljanak. 1905-ben úgy halt meg, hogy célját nem érte el. Lánya, Anna Marie Jarvis az ő emlékének adózva határozta el 1907-ben, hogy hivatalos ünneppé nyilváníttat egy napot az édesanyáknak. Jarvis a napot május második vasárnapjára tűzte ki, és először 1910-ben Nyugat-Virginiában tartották meg az ünnepet. 1914-ben Woodrow Wilson elnök hivatalosan is nemzeti ünneppé nyilvánította a napot.

Utólag megbánta

Az anyák napja ezután gyorsan eljutott más országokba és kontinensekre is, nem utolsósorban azért, mert a virágárusok mindenhol bőszen hirdették az Amerikában elterjedt ünnepet. Az anyák napja hamar elüzletiesedett, és ez elkeserítette Jarvist, aki elsősorban érzelmekkel szeretett volna ünnepelni. A húszas évek elejétől kezdve azon munkálkodott, hogy leállítsa az általa kitalált ünnepen tartott fesztiválokat és megakadályozza, hogy a virágkereskedők hasznot húzzanak a jeles napból.

Mint tudjuk, Anne Marie Jarvis hiába tiltakozott. 1948-ban, 84 évesen halt meg, gyerekek nélkül. Halála előtt több interjúban is határozottan kijelentette: megbánta, hogy részt vett az ünnep megteremtésében.

Százpengősök sokgyermekeseknek

Magyarországon először a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta meg az anyák napját 1925. március 8-án, a törvény pedig három évvel később sorolta az ünnepek közé. Ezen kívül a sokgyermekes anyáknak külön ünnepet szerveztek, első alkalommal 1928-ban, az augusztus 20-i rendezvényekkel egy időben. Ezt is a Vöröskereszt szervezte, együtt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségével. Az ünnepségen több mint száz anya kapott kitüntetést és száz pengős pénzjutalmat, ami akkoriban jelentős összegnek számított.

A sokgyermekes anyák ünnepe kezdetben igen népszerű volt, de aztán hamar kikopott. A rendezvényt olykor nehéz volt lebonyolítani, mert a pénzjutalom reményében rengeteg sokgyermekes anya érkezett az ünnepségre, azt megelőzően pedig kérelmező levelek árasztották el a szervező intézményeket. "A kezdeményezés céljával ellentétben görbe tükröt tartott a korszak szociális ellátása elé, nem várt problémákat hozott a felszínre" – írja az ünnepről az unnep.eu. Később egyébként a náci Németországban és a kommunista Szovjetunióban is megjutalmazták a sokgyermekes anyákat (Hitler anyja születésnapján, míg Sztálin a nőnapon).

Az anyák napját ma már szinte mindenhol megünneplik, legtöbb országban május első vagy második vasárnapján. A franciák és a svédek május utolsó vasárnapján köszöntik fel az édesanyákat, a norvégok már februárban túlesnek rajta, az argentinok viszont októberig várnak vele. A kakukktojások közé tartozik még Thaiföld, ahol az ünnepet a királyné születésnapjához, augusztus 12-höz igazították.