Besenyő sírokat találtak a Fekete-tengernél

Az ásatások Bozsurec falu közelében folytak, mindez a közeli Kavarna történeti múzeumának közleményéből derül ki. A besenyők megjelenése Dél-Dobrudzsában (a román határhoz viszonylag közel) újdonság a bolgár kutatók számára, mert besenyő sírokra eddig inkább innen délebbre, Gyadovóban (Dél-Bulgáriában) és Pliszkában, az egykori fővárosban bukkantak.

Óbolgárok, szlávok, besenyők

Pliszka akkor volt az óbolgár birodalom első székhelye, amikor a valószínűleg török nyelven beszélő óbolgárok vagy protobolgárok Kr. u. 681-ben meghódították az itt talált szláv nyelvű balkáni lakosságot. A szintén török nyelvű (esetleg iráni népelemekkel kevert) besenyők több száz év múlva váltak a térség egyik fenyegető rablóivá, inkább a 900-as évektől meghatározó a szerepük, de már a 800-as évek végén feltűntek a Kárpát-medence keleti előterében és a Balkán határvidékén.

A besenyő sír, amelyet most találtak Bozsurecben, nem elsődleges, vagyis nem az elsőként megérkező hódítóké. Másodlagos, vagyis már letelepedett, de legalábbis egy helyben tartózkodó törzsekre utal - mondta Igor Lazarenko, a Várnai Regionális Történeti Múzeum kutatója, aki a XI. századra teszi a sír korát.

A besenyők elkéstek, és kevés nyomuk maradt

A most felbukkant besenyő sír egy olyan hódító népre emlékeztet, amelynek tagjai lemészárolták és elüldözték a helyben élő lakosságot. A menekültek később más várakat alapítottak a környéken, de a hosszú évszázadok háborúiban megsemmisült a történeti emlékek nagy része Dél-Dobrudzsában, így ma már mind a hódítók, mind a meghódítottak beleolvadtak a bolgárságba.

Györffy György, a nem is olyan régen elhunyt kiváló történész a besenyőkről szólva hangsúlyozza, hogy ez a nép Kr. u. 750 és 850 között tűnt fel a belső-ázsiai sztyeppén, s akkor még csak állítólag ötezer harcost tudtak kiállítani. Kr. u. 870 táján a Volga alsó szakaszától keletre fekvő sztyeppén nomadizáltak, gazdagságuk közismert volt. Ez volt a fő oka, hogy a 893-ban állataikat elvesztett úzok megrohanták a besenyők országát.

Magyarok és besenyők

Kr. u. 894 táján az úzok a kazárokkal összefogva kiűzték a besenyőket az Urál folyó vidékén levő hazájukból. A Volgán átmenekült besenyők hazátlanokká és nincstelenekké váltak. Ebben a helyzetben a besenyőknek nem volt más választásuk, mint átkelni a Donon, és a magyaroktól elragadni azt, amit elvesztettek: legelőt, állatot, új hazát. Vagyis Etelközben érték "utol" a magyarokat a besenyők.

Ez vezetett a magyarok elleni besenyő támadáshoz, amely végül is Árpád népét arra késztette, hogy elfoglalja a Kárpát-medencét. Ugyanakkor történészeink ma már kissé másképp látják a magyarok és a besenyők viszonyát: a két nép egyáltalán nem volt olyan tragikusan rossz viszonyban, mint azt régebben feltételezték.

Besenyő nyomok a mai Magyarországon

Számos besenyő-támadásról tudunk ugyan, de a történeti és a mai Magyarország területén még több településnév emlékeztet arra, hogy besenyők Magyarországra is kerültek később, vagyis utóbb békésen megtelepedtek nálunk e nomád törzs tagjai. (Rájuk emlékeztetnek a -besnyő végű nevek ma is, például a Gödöllő melletti Máriabesnyő vagy például a Fejér megyei Besnyő.)

A besenyők magyarországi betelepedése egybeesik a bolgárok elleni besenyő támadásokkal, amelyek a 11. században történtek. Az 1040-es években erősödött fel ugyanis megint az úzok nyomása, ez késztette a besenyőket arra, hogy Bulgáriára (illetve Bizánc ellen) támadjanak.

Kunok, úzok és besenyők

A besenyőket végül a kunok segítségével pacifikálták a térségben. Magyarországon és Bulgáriában a 11-12. században telepítették le végül őket, bár például a Fejér megyei Besnyő községünket az 1400-as években említik először.

Talán még érdekesebb, hogy a besenyőket megtámadó úzoknak is van nyoma Magyarországon: Ózd város neve az úz népnévre vezethető vissza egyes etimológusok szerint.