Emberevés a finn fronton

Az AFP hírügynökség három képet közölt idén novemberben, amelyek mindegyike a 40-es években készült, a szovjet-finn háborúk idején. Az egyik felvételen két finn gyerek holtteste látható. A gyerekeket állítólag szovjet partizánok ölték meg Seitajärvi faluban, 1944 júliusában.

Embert ettek a szovjet katonák

A most közzétett második képen egy fémedény, csajka látható, mellette emberi bordák tűnnek fel. Valószínűleg egy szovjet katona maradványairól van szó. Mindezeket a hóban örökítették meg, Leipasuo környékén. A maradványok azt bizonyítják, hogy a menekülő szovjet katonák (ilyenektől származik állítólag a felvétel) a csajkából ették meg elesett, illetve beteg bajtársukat.

A harmadik képen egy feltételezett szovjet kém nevet egy finn katonára, aki éppen kivégzi a szovjet férfit Rukajärviben, 1942 novemberében.

Eddig titkolták a fényképeket

A finn hadsereg 2006. november 20-án tett közzé háromszáz fényképet. Az eddig titkos dokumentáció a két finn-szovjet háború idején készült, és hivatalosan cenzúrázták őket az elmúlt 50 évben.

A titkosítás indoka az, hogy extrém erőszakos cselekményeket ábrázolnak a fotók. Az AFP valószínűsíti, hogy a finnek Moszkva reakciójától is tartottak, ezért nem merték nyilvánosságra hozni a dokumentumokat.

A finn-szovjet háborúk a negyvenes években

Finnország két háborút veszített a Vörös Hadsereggel szemben. Az egyik 1939-1940 telén zajlott, a másik 1941-45 között, de mindkét finn vereség szinte győzelemmel ért fel.

Az 1939-40-es szovjet offenzíva idején a Vörös Hadsereg például olyan súlyos veszteségeket szenvedett a maroknyi védekezővel szemben, hogy ezután leváltották a sztálinista katonai vezetőség jelentős részét.

Sokak szerint a németek a finn vereség miatt nem tudták igazán meglepni az oroszokat a második világháborúban, ugyanis az 1941-es német offenzíva idejére már Sztálin (akit Generalisszimuszként is ajnároztak) rendezte a sorokat a Vörös Hadseregben, amelyet az 1936-37-es tisztogatás során lefejezett, meggyengített.

A terror következményei

A sztálini terror miatt megtizedelt katonai vezetésből csak a Generalisszimuszhoz leghűségesebb parancsnokok élték túl a tisztogatásokat. A túlélők azonban nem a legképzettebbek voltak. Ezek a tapasztalatlan és alulképzett szovjet hadseregparancsnokok támadták meg 1939-ben Finnországot, és csak az óriási anyagi és emberfölény miatt tudták megnyerni a kis északi országgal szemben a háborút.

A németek 1941-ben ugyan meglepték Sztálint, de a hadsereg élére ekkor már megint viszonylag jól képzett embereket állított a szovjet diktátor, akik már 1941 végén megállították a Wehrmacht és a Waffen SS előrenyomulását. A finn háborúban kiderült ugyanis, hogy a Sztálinhoz való hűség szép dolog, de a modernebb (és sokszor) önállóbb gondolkodású hadvezérekre nagyobb szükség van a harcok idején.

Három tanulság - három országnak

A finn-szovjet háború ezért mind Finnország, mind pedig a Szovjetunió számára döntő jelentőségű volt. A finnek számára a nemzeti büszkeség egyik nagy példája a hősies ellenállás, amit a szovjetekkel ellen tanúsítottak, az oroszoknak pedig véres tanulságként szolgált, hogy mivel kell majd szembenézniük a világháborúban, és így sikerült végül is valamelyest felkészülniük a németekkel vívandó háborúra.

A harmadik tanulság pedig egy hibás következtetés volt: ezt a németek vonták le, és azt hitték, hogy a Vörös Hadsereget könnyen legyőzhetik, miután ennyire leszerepelt 1939-40-ben Finnországban. Sokak szerint Hitlert a szovjet-finn háború bíztatta fel a Barbarossa-terv (ez vázolta fel a Szovjetunió lerohanását) kidolgozására, és a Sztálin elleni 1941-es támadásra.

Fontos a hadtáp a modern hadviselésben

A finn-szovjet fegyveres konfliktus mutatta meg az oroszoknak, hogy a hadtáp, a katonák ellátása és felszereltsége döntő fontosságú a modern hadműveletek során.

Az oroszok ugyanis jéggé fagytak, vagy éppen halálra éheztek az északi háborúban, mígnem rájöttek arra, hogy alaposan fel kell készülniük nekik is a télre. (A finnek tudták ezt, és az első időben ezért értek el viszonylagos sikereket a védekezésben, de persze az óriási túlerőnek végül meg kellett adniuk magukat.)

A most a finnek által közzétett, a szovjetek kannibalizmusáról árulkodó felvétel ezért sem meglepő, hiszen eddig is közismert volt, hogy a szovjetek nagyon rosszul felszerelt csapatokat vetettek be a finnek által csak téli háborúnak nevezett összecsapásokban.

Miért támadta meg Sztálin a finneket?

A szovjet propaganda szerint Sztálin azért indított 1939-ben háborút Finnország ellen, mert biztosítani akarta Leningrád védelmét egy esetleges külső (német) támadás ellen.

A finnek viszont tudták, hogy nem erről van szó, hanem az ország függetlenségéről. Persze Sztálin is segített nekik a rádöbbenésben: már a háború első napjaiban - amikor még azt hitte, hogy pár óra alatt lehengerlik a finneket - bábkormányt nevezett ki a megtámadott ország élére. (Más kérdés, hogy alig bírtak néhány finn kommunistát összeszedni a szovjetek a "saját finn kabinetjükbe", a hozzájuk menekült finn baloldaliakat ugyanis a harmincas években szinte mind kivégeztette a Generalisszimusz.)

Bekebelezte volna a finneket Sztálin

A történészek szerint Sztálin már 1939 végére birtokolni akarta északnyugati szomszédjának területét, ami már csak azért is magabiztos célkitűzés volt, mert a harci cselekmények 1939 novemberének utolsó napján kezdődtek, vagyis a diktátor 30-32 napot adott a Vörös Hadseregnek a hadműveletek befejezésére. A szovjet Blitzkrieg, villámháború azonban nem valósult meg.

Az is igaz, hogy a finn háború végén a szovjetek mégiscsak megszerezték a Leningrádtól északnyugatra fekvő területeket, és így védőzónát alakíthattak ki (egy ideig) a mai Szentpétervár körül. Így a szovjet-finn háborúnak később, a második világháború idején volt szerepe abban, hogy a második legfontosabb orosz város nem esett el a németek évekig tartó ostromzára ellenére sem.

Az 1939-40-es háború később folytatódott 1941-44 során, itt már kevésbé dicső a finn hadsereg szerepe, hiszen nem egyszerűen védekeztek, hanem támadóként is felléptek. A konfliktus e szakaszát "szünet utáni" vagy "elégtételszerző" háborúnak szokták nevezni.

A harci konfliktusok eseménytörténete (1939-45)

A téli háború, ahogyan sokan nevezik - finnül: Talvisota - a szovjet-finn háború egyik neve. A Wikipédia szerint a Szovjetunió 1939. november 30-án támadta meg Finnországot, vagyis három hónappal a második világháború kitörése után.

Ekkor már Lengyelország összeomlott, hiszen nyugatról előbb szeptember elsején a németek, keletről pedig pár nap múlva a szovjetek özönlötték el a kelet-európai országot. Kelet-Európa sorsát pár évre a Molotov-Ribbentropp, vagy más néven Sztálin-Hitler-paktum határozta meg. Ez az egyezmény Finnországot (noha az inkább németbarát volt) a Szovjetuniónak hagyta meg.

Moszkvát kizárták a Népszövetségből

Minthogy a szovjet támadás a nemzetközi jogot egyértelműen sértette, a Népszövetség Moszkvát december 14-én kizárta a saját soraiból.

A finnek hősiesen ellenálltak, és hiába volt négyszeres a szovjet túlerő a katonák létszámát tekintve, hiába volt a tankok aránya 1:100-hoz Moszkva javára, és hiába volt harmincszor annyi repülőgépük a szovjeteknek, a finnek egészen 1940 márciusáig kitartottak. A finnek a háború egyes szakaszaiban kifejezetten támadólag léptek fel, nem egyszerűen passzív védekezést tanúsítottak. Első győzelmüket a Tolva-tónál aratták így, de a legnagyobb sikert talán Suomussalminál érték el, ahol két orosz hadosztályt tettek harcképtelenné.

A szovjetek döbbenten vették tudomásul, hogy a hozzájuk képest kicsiny és gyér népességű Finnország ilyen hatalmas erőfeszítésekre képes, ezért úgy gondolták, semmiképpen sem tudnak könnyű győzelmet aratni, s egyre békülékenyebb hangot ütöttek meg. A Karjalai-szorosban, Viborg környékén, hatalmas erőket vetett azért még be Sztálin, és így jobb feltételekkel tudta megkötni a békét.

Magyar önkéntesek is mentek Finnországba

Nagyon érdekes, hogy a finnek miért egyeztek bele a békekötésbe a szovjetekkel. Egyrészt a finn hadsereg jobbszárnya, a Viborg-környéki területeken állítólag már csak egy hétig bírta volna az ellenállást folytatni a sokszoros túlerővel szemben, másrészt Németország, amely a Molotov-Hitler paktumban elvileg a szovjeteknek ígérte Finnországot, és ezért nem is segítette Helsinkit (sőt, a magyar önkénteseket sem engedte át területén, akik a finnek segítségére indultak), szóval ez a Németország azt üzente a finneknek, hogy kössenek gyorsan békét az oroszokkal.

Cserébe Göring azt ígérte: ha majd ők rátámadnak Moszkvára, akkor a finnek kárpótolhatják magukat - ez Eino Jutikkala, illetve Kauko Pirinen Finnország története című könyvében olvasható, amely magyarul pár éve jelent meg.

Az 1940-es békeszerződés

Ezután írták alá a békeszerződést 1940 márciusában. Eszerint Finnország területének körülbelül egytizede a Szovjetunióhoz került, és az északi kisállam elveszítette ipari kapacitásainak 20 százalékát is.

A finn lakosság 11 százaléka élt a Viborg (Viipuri) környéki területeken, a Ladoga-tó és a mai Finnország közötti vidéken. Ezek a finnek szinte kivétel nélkül elmenekültek a szovjethatalom elől, az ő ellátásuk, letelepítésük a háborús körülmények között rendkívüli nehézségeket okozott a helsinki kormánynak.

Elvesztette Finnország északkeleti határvidékén egy kisebb területet, Sallát is, de ennek nem volt akkora jelentősége, mint a később, az 1947-es szerződésben elvesztett tengeri kijáraté, Petsamóé, amely a Jeges-tengerre, pontosabban a Barents-tengerre vezetett, nagyjából Murmanszk felé.

Német terjeszkedés és szovjet fenyegetés

Dániát és Norvégiát 1940-ben Németország foglalta el, Svédország semleges maradt, de nyersanyaggal és területének bizonyos katonai szállítások számára való átengedésével Németországot támogatta inkább. Keletről a Szovjetunió fenyegetett. A Sztálinnal vívott háború után egyértelmű volt, hogy a finnek csak a németek oldalára állhatnak, bármilyen volt is Hitler megítélése. A finnek nem játszhattak semlegességre, Svédország mintájára, hiszen hosszú közös határuk volt a Szovjetunióval.

A németek előbb Észak-Finnországban jelentek meg, egy Helsinkivel kötött szerződés értelmében. Ezután a finnek 1941-ben próbáltak elégtételt venni a Szovjetunión: Karéliában támadtak, és bizonyos területeket elfoglaltak, miközben Hitler megindította csapatait Moszkva ellen az év közepén.

Németektől független háborút vívtak a szovjetekkel?

A finnek azonban vigyáztak arra, hogy az ő háborújukat ne keverjék össze a német offenzívával (bár láttuk, titokban a németek is bíztatták már korábban őket a revansra). Ezt a "független háborúzást" a második világháború kellős közepén kevesen hitték el a finneknek, de az bizonyos, hogy ők nem támadták a szovjetek egyik legfontosabb utánpótlás-vonalát, a murmanszki vasútvonalat, amely Leningrádot látta el a Barents-tenger felől, és a Leningrádot ostromzár alá vevő németeket sem segítették Helsinki csapatai.

A finnek Karéliában támadtak 1941-44 között, itt átmenetileg elfoglaltak bizonyos területeket, majd 1944-ben véres harcokban ismét megvédték az országuk belső területeit.

1944-ben is megállították a Vörös Hadsereget

1944-ben Finnország megállította a szovjetek előrenyomulását, és olyan békét tudott kiharcolni, amely az ország függetlenségét megvédte. Igaz ugyanakkor, hogy megint le kellett mondaniuk a Viborg környéki területekről és elveszítették a Barents-tengeri kijáratukat is, vagyis Petsamo vidékét.

A szovjetekkel kötött megállapodásban Helsinki vállalta, hogy Lappföldről, az ország északi részéből a finn hadsereg szorítja ki a német erőket - ez 1944-45-ben meg is történt, bár ezt már nem lehet kifejezetten "éles" háborúnak nevezni.