Magyar katonákra adott ki tűzparancsot, mégis rehabilitálták

Az ügy előzménye, hogy Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont történésze november 15-én egy televíziós műsorban kijelentette: vitatható szerepe volt a Szálasi-rémuralom idején annak a Kisbarnaki Farkas Ferencnek, akinek a Honvédelmi Minisztérium Rehabilitációs Bizottsága posztumusz visszaadta vezérezredesi rendfokozatát.

Politikai ügy lett a rehabilitációból

November 20-án a Parlamentben is előkerült Kisbarnaki Farkas Ferenc ügye, amikor az SZDSZ-es Gulyás József azt kérdezte, hogy miért kezdeményezte a honvédelmi miniszter a rendfokozat visszaállítását. Szekeres Imre szakminiszter akkor válaszában határozottan visszautasította, hogy ő kezdeményezte volna a rendfokozat visszaállítását. Mint mondta, jog alapján volt kötelessége továbbítani a kérelmet a köztársasági elnökhöz.

A kialakult vitára reagálva a szaktárca november 21-én közleményt adott ki, amely szerint Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredesi rendfokozatát a Honvédelmi Minisztérium Rehabilitációs Bizottságának kezdeményezésére - a honvédelmi miniszter előterjesztésére - a köztársasági elnök állította helyre 2006. szeptember 15-i hatállyal.

A közlemény akkor emlékeztetett arra is, hogy a honvédelmi miniszter már kezdeményezte a rehabilitációs folyamat jogi áttekintését, és utasítást adott a Rehabilitációs Bizottság átalakítására is.

A Ludovika parancsnoka volt

A mostani konferencián Kovács Tamás Kisbarnaki Farkas Ferenc életútját ismertető előadásában elmondta: Kisbarnakit 1938 októberében nevezték ki a Ludovika parancsnokává. Az intézmény hallgatóinak politikai beállítottságát már 1938-1939-ben is vizsgálta a vezérkari főnökség. Azt tapasztalták, hogy a nyilas mozgalom és a szélsőséges mozgalmak igencsak népszerűek voltak az akadémisták körében, amellyel szemben az akadémia vezetése nem sokat tett - tette hozzá.

A történész azt is elmondta, hogy Kisbarnaki a hatodik hadtest parancsnokaként 1944 nyarán több olyan intézkedést hozott, amely a civil lakosságot is érintette. Parancsot adott arra, hogy a férfiakból szervezzenek munkásszázadot, és elrendelte a községen kívül mozgó civil személyek agyonlövését is.

Tűzparancsot adott a visszavonuló magyar katonákra

Mint mondta, ezek az intézkedések még a német vezetés számára is megdöbbentőnek tűntek, s ők végül leállították Kisbarnaki parancsainak végrehajtását. Kisbarnaki a szovjet offenzíva idején parancsot adott arra is, hogy lőjenek a visszavonuló magyar katonákra. Ezek a tevékenységei olyan népszerűvé tették a német vezérkar körében, hogy felmerült, ő legyen az első magyar hadsereg parancsnoka, és azt is felajánlották, hogy egy német vezérkari főnököt is delegálnak mellé.

Horthy lemondatása után Szálasi országos elhelyezési kormánybiztosnak nevezte ki Kisbarnakit. Kovács Tamás ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy Kisbarnakiban a nyilas adminisztrációnak is meg kellett bíznia, hiszen akkor nem került volna szóba vezérezredesi kinevezése.

A sopronkőhidai perben a hadbíróság elnöke volt

Elmondta, hogy Kisbarnaki részt vett a sopronkőhidai perben, ahol a hadbíróság elnöki tisztét töltötte be. Kisbarnaki később azzal magyarázta ezt a szerepvállalását, hogy kényszerítették. (Az Attac honlapján olvasható dokumentum szerint ebben a perben ítélték el a Horthy-féle sikertelen kiugrási kísérletben résztvevő katonákat, és Kisbarnaki írta alá Bajcsy-Zsilinszky Endre halálos ítéletét is.)

Kisbarnaki 1945-ben hagyta el az országot, Magyarországon pedig felkerült a háborús bűnösök listájára. Emigráns politikai karrierbe kezdett, az NSZK-ban telepedett le, és bizonyíthatóan kapcsolatban állt több nyugati titkosszolgálattal.

Kovács Tamás az MTI-nek nyilatkozva azt mondta, egyetért azzal, hogy a honvédelmi miniszter kezdeményezte a rehabilitációs folyamat jogi áttekintését és a Rehabilitációs Bizottság átalakítását. Kifogásolta viszont, hogy mindössze csak egy történész van a bizottságban.

Csodálták a Wehrmachtot

Szakály Sándor történész - aki a Honvédelmi Minisztérium Rehabilitációs Bizottságának is tagja - a II. világháború katonai elitjéről tartott előadásában elmondta, hogy csak az 1970-es évek második felében indultak meg azok a kutatások, amelyek megpróbálták feltárni, hogy kik voltak ebben a csoportban, honnét jöttek, milyen szakmai háttérrel rendelkeztek ezek az emberek.

Mint mondta, a két világháború közötti korszak és a II. világháború magyar katonai vezetői nem a nemzetiszocialista eszme és a Németország iránt lelkesedtek, hanem inkább azt tartották szem előtt, hogy az I. világháborúban vereséget szenvedett ország hogyan tud felépíteni egy olyan haderőt, amelyet az egész Európa csodál. Mint megjegyezte: "a kis Magyarország honvédségének szinte valamennyi tagja csodálattal figyelte a német Wermacht teljesítményét".

A katona mindig a hatalmat követi

Szakály Sándor megítélése szerint a katona általában mindig a hatalmat követi. Ezt azzal is indokolta, hogy 1945 után a volt magyar királyi honvédség tagjainak jelentős része jelentkezett az úgynevezett demokratikus honvédségbe.

A történész előadásában mindössze ennek a ténynek a kapcsán tért ki Kisbarnaki Farkas Ferenc szerepére. Közölte, hogy Kisbarnaki 1945 májusában levelet írt a honvédelmi miniszternek, hogy szeretne szolgálni, hazajönne, és azt kérdezte, hogy itthon milyen szolgálat várná őt.

Szakály Sándor szerint a II. világháború idején a katonai elit döntő többsége azt tette, amit a politika elvárt tőle.