Ki, mit nem tud az amerikaiakról?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Történelem cikkek
-
30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben - A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Az USA majdnem elismerte 1849-ben a magyar függetlenséget, Kossuthról pedig városokat, megyéket, tereket és utcákat is elneveztek a XIX. századi Amerikában. A magyar rendőrséget egy amerikai szervezte meg 1919-ben. Mindez a State Department által kiadott, az amerikai és a magyar közös történelemről szóló könyvben olvasható, amelyet az Index elsőként kapott meg.
Kevesen tudják, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumát, a State Departmentet törvény kötelezi arra, hogy történészekkel dolgoztassa fel a diplomáciai iratokat. A cél az, hogy az utókornak is megőrizzék a dokumentumokat, és a jelenkori döntéseket is segítsék a történelmi háttér megismerésével, megismertetésével.
Nem egyszerű forráskiadvány
A State Departmentben 1861 óta folyik ez a munka, a források szöveghű közlése. A "külügyminisztériumi történész hivatalának" (Office of the Historian) vezetője, Marc Susser most Budapesten tartózkodik, és exkluzív interjút adott az Indexnek abból az alkalomból, hogy elkészült egy amerikai kiadvány Magyarország és az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolatairól.
A State Department még sosem adott ki egymagában hasonló kötetet, korábban is csak egyszer fordult elő, hogy a forrásközléseken túl egy másik országgal (Bulgáriával) közösen, olvasmányos műben dolgozzák fel a kétoldalú kapcsolatokat - mondta Susser.
Szerdán lesz a könyvbemutató
A most kiadott angol nyelvű könyv címe The United States and Hungary. Paths of Diplomacy 1848-2006. Mindebből látszik, hogy másfél évszázad közös történelmét tekinti át a mű, amelyet az amerikai Külügyminisztérium munkatársai készítettek. Susan Kovalik Tully írta a szöveget és állította össze az illusztrációkat, Paul Claussen, a State Department politikatudományi részlegének vezetője ellenőrizte és lektorálta a könyvet, de közreműködött az elkészítésben Evan M. Duncan és a budapesti amerikai nagykövetség több munkatársa is. A kötetet hivatalosan a Közép-Európai Egyetemen, a CEU Nádor utcai auditóriumában mutatják be május 9-én délután. Az eseményen többek között részt vesz a CEU professzora, Balázs Péter, valamint az USA budapesti nagykövete, April H. Foley is.
A magyar-amerikai diplomáciai kapcsolatokat 1848 és 2006 között áttekintő művet Susser beosztottjai készítették, a szöveget Susan Kovalik Tully írta, és az illusztrációkat is ő szerkesztette.
Király Bélánál tanult
Susser az Indexnek elmondta, hogy ő maga ugyan nem szakértője a magyar történelemnek, de ő is áttanulmányozta a kötetet, miután pályáját meghatározta egy korábbi professzora. Amerikában ugyanis Király Bélától, a Nemzetőrség 56-os parancsnokától tanult történelmet, és Király hatására döntött úgy, hogy történész lesz.
Susser a Harvardon fejezte be tanulmányait, és az egyetemről kikerülve a külügyminisztériumhoz került. Itt előbb diplomáciai karrierbe kezdett, elsősorban latin-amerikai országokban töltött be külképviseleti funkciókat, majd az emberi jogokkal foglalkozott, és 2001-től került a történeti részleghez.
56-ra is emlékeztek
Az amerikai-magyar diplomáciai kapcsolatokat feldolgozó kötet az 56-os forradalom ötvenedik évfordulójára készült el. Susser külön kitért arra, hogy a forradalom és szabadságharc után az USA nagyon sok magyar menekültet fogadott be. Ez egyébként nem meglepő a hidegháború éveiben: az Egyesült Államokba ekkoriban Latin-Amerikából például szintén sok ezer, sok tízezer politikai üldözött érkezett, Kubából az emigránsok száma a milliós nagyságrendet is elérte.
Magyarország története részben forradalmak és szabadságharcok története, amelyek közül az 1956-os csak az egyik súlyos tragédia volt. A XIX. századi forradalom és szabadságharc idején különleges dolog is történt: 1849 júniusában Zachary Taylor elnök kinevezte például különleges megbízottjának A. Dudley Mannt, akit azzal a felhatalmazással küldött Magyarországra, hogy ha Magyarország "képesnek látszik fenntartani a függetlenségét, amit kikiáltott", akkor ismerje el a Kossuth kormányzó-elnök által irányított államalakulatot - mindez a frissen kiadott kötetben olvasható.
Lekéstek Magyarország elismerésével
Mann azonban csak Bécsig jutott küldetésével, és mire elérte volna Magyarországot, addig Haynau osztrák és Paszkievics orosz csapatai leverték a szabadságharcot 1849 augusztusában.
A forradalom leverése után Kossuth népszerű maradt Amerikában. Amikor 1851-ben a távoli kontinensre látogatott, Kossuthot a tömeg nagy lelkesedéssel fogadta, bár a hivatalban lévő politikusok inkább udvarias távolságtartással kezelték.
Kedvesen fogadták Kossuthot, de azért nem változtattak a politikán
Fillmore elnök azt az utasítást adta, hogy Kossuthot kedvesen kell fogadni, de addigi politikájától az USA nem tér el. Szóban viszont az akkori külügyminiszter, Webster egy 1852-es banketten arról beszélt, hogy Magyarország minden külső hatalomtól függetlenné válhatna. (Az osztrák követ ezek után tiltakozott is az elnöknél, és az amerikai-osztrák diplomáciai kapcsolatok Webster haláláig el is hidegültek. Igaz, a washingtoni külügyminiszter még 1852. októberében meghalt.)
Az amerikai Kossuth-kultuszt jellemzi, hogy 1851-es látogatásakor utcákat, tereket, sőt városokat és megyéket is elneveztek róla. Az első amerikai Kossuth-szobor pedig 1902-ben készült el, Clevelandben. (Itt nagyon sok magyar bevándorló élt a XX. század elején.)
Magyar-amerikai szabadságharcosok a XIX. században
Az amerikai diplomáciai karban több magyar szabadságharcos emigráns is fontos tisztségeket töltött be a XIX. század második felében. Számvald Gyula (Julius Stahel-Számvald) például tábornoki rangig emelkedett az 1861-65-ös amerikai polgárháborúban, az északiak oldalán, és megkapta a Medal of Honort, az egyik legmagasabb katonai kitüntetést is.
Az egyik csatában annyira megsérült, hogy le kellett szerelnie, majd diplomáciai pályára lépett, és elsősorban Ázsiában töltött be különböző tisztségeket. Érdekes, hogy Ázsiában szolgálva, sanghaji főkonzulként polgárháborús ellenfelével, a déliek oldalán harcoló John S. Mosby hongkongi konzullal együtt lépett fel az Ázsiában lévő amerikai diplomáciai képviseleteken uralkodó korrupcióval szemben - ez is a most megjelent kötetben olvasható.
Asbóth, a nagykövet
Számvaldnál jobban ismert a másik polgárháborús magyar származású tábornok, Asbóth Sándor. Ő még Kossuthtal együtt látogatott el Amerikába, de nem tért vissza Európába. Észak és Dél háborúja után, amelyben tábornoki rangot szerzett, 1866-ban Argentínában lett amerikai nagykövet. Itt azonban csak két évet tölthetett, mert 1868-ban belehalt harci sérüléseibe, amelyet még a déliekkel vívott polgárháborús csatában kapott.
Az egyik legfontosabb amerikai diplomáciai posztra, amelyet magyar származású ember töltött be, alighanem Pomutz György jutott. Az egykori honvédtiszt az északiak hadseregében az ezredesi rangig emelkedett, aztán a polgárháború után az Egyesült Államokat képviselte 22 évig külföldön. Az Orosz Birodalomba 1874-ben főkonzulként delegálták, és ezt a posztot négy évig töltötte be.
Rendőrséget szerveztek 1919-ben
A XX. században már kevesebb kellemes közös emlékre emlékezhettek a kötet összeállítói. Ezek közül érdemes megemlíteni a jól ismert Bandholtz amerikai tábornokot, aki az antant delegáltjaként megakadályozta, hogy az első világháború, illetve a Tanácsköztársaság leverése után a román megszálló csapatok kifosszák a pesti Nemzeti Múzeumot.
Azt már talán kevesebben tudják, hogy a románok ellenkezésével dacolt egy amerikai ezredes, amikor megszervezte a magyar rendőrség erőit ugyanekkor. Halsey E. Yates alighanem ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy a román csapatok minél előbb elhagyják a magyar fővárost.
Diplomáciai korlátozások az ötvenes években
A második világháború után, 1949-ben Rákosiék nemkívánatos személynek minősítették az amerikai nagykövetet, aztán pedig korlátozták az amerikai diplomaták mozgását Magyarország területén. 1951 januárjában olyan rendelkezést hoztak, amely szerint az USA diplomatái Budapesttől 35 kilométernél messzebbre nem távolodhattak el, a Csepel-szigetre pedig csak különleges engedéllyel léphettek.
Válaszul az amerikaiak hasonló korlátozást léptettek életbe Washingtonban, de persze ezzel a magyar diplomaták jártak rosszabbul: az amerikaiak bármit elintézhettek Budapest 35 kilométeres körzetében, az USA intézményei azonban nem csak a Fehér Háztól számított 18 mérföldön belül helyezkedtek el.
Enyhülés és rendszerváltás
Később persze enyhültek ezek a szabályok, és Washington a szovjet-amerikai enyhülés idején visszaadta a Szent Koronát is. 1978-ban Cyrus Vance, Carter elnök külügyminisztere hozta vissza a magyar államiság szimbólumát.
A rendszerváltás idején, 1989-ben látogatott először Magyarországra hivatalban lévő amerikai elnök. George Bush (a jelenlegi elnök édesapja) ekkor tartotta híres "esős" beszédét, amikor kettétépte előre megírt papírjait. Később, 1996-ban Bill Clinton is járt Magyarországon, majd a mostani elnök, George W. Bush jött el Budapestre 2006-ban. A most kiadott kötet ezzel az eseménnyel zárul.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
