További Tudomány cikkek
A baktérium vacsorázik |
A mikrobiológiai tanszék egy nap pénzes felkérést kapott: derítsék ki, hogy lehet az, hogy a lehetetlenségig fokozott steril és por- és vegytiszta körülmények ellenére baktériumokat találnak a mikrochipekben. Mert találnak.
A tartós állat (pedig nem állat)
A szakemberek csak bólogattak, hiszen a baktérium közismerten tartós állat, kibírja a vulkán szélén, a fagyban, a vákuumban, tíz kilométeres vízoszlop alatt, meg rosszabb helyeken, mint a Móricz Zsigmond körtéri kajáldánál. Azután ők is próbálkoztak ultraibolya fénnyel, ózonnal, és szupertiszta vízzel. A baktériumok maradtak.
A beható vizsgálódás kiderítette, hogy a literenként egy dolláros költséggel tisztított víz által érkeztek a baktériumok a szilíciumlapkák felszínére, ahol a vízben feloldódó szilíciumporhoz kötődve kezdtek szaporodni. A baktériumokhoz ezután még több szilíciumkristály ragadt, amelyek így szigeteket alkottak a chipek felszínén, ezáltal biztonságos tokba zárva a baktériumokat.
A baktériumok betokozódva nyugiban várakoztak valami pozitív hatásra.
Ha nem lehet nélkülük, akkor velük
Robert Baier, a kutatás vezetője ekkor azt találta ki, hogy mi lenne, hogy ha eleve szilikon tokokat öntögetnének fényérzékeny baktériumoknak, amelyek így biológiai processzorként működhetnének.
P-II, amint pörög |
Baier elsőre csak egy biológiai tranzisztort szeretne összeállítani, úgyhogy az első tranzisztort felfedező Bardeen és Brattain terveit tanulmányozza. Annyi már tuti, hogy a prototípus egy fémhengerben fog lakni, tenyészni, stb. nehogy elszemtelenedjen és megtámadja az anyaszült bioprocesszort, magát a tudóst.