Neurológusok vizsgálják a halálközeli élményeket

A halálközeli tapasztalatokra általánosan jellemző a testenkívüli élmény: a személy a saját teste fölött lebegve figyeli, ahogy az orvosok próbálják őt újraéleszteni. Gyakori, hogy a betegek később olyan embereket is felismernek, akik ott voltak a műtőben, de akikkel korábban soha nem találkoztak. Mások képesek felidézni az orvosok műtét közbeni beszélgetését. Az orvostudomány mai állása szerint azonban mindez lehetetlen, hiszen a klinikai halál alatt a betegeknek nincsen semmiféle agyi tevékenységük.

Elutasítás

Tavaly Sam Parnia, a southamptoni egyetem munkatársa publikált egy tanulmányt, melyben beszámolt arról, hogy a klinikai halál állapotából visszahozott betegek legalább tíz százaléka rendelkezik emlékekkel erről az időszakról, írta a Wired. Egy holland neurológus, Pim van Lommel és kutatócsoportja 2001 decemberében megjelentetett egy tanulmányt a The Lancet-ben, Nagy-Britannia tekintélyes orvosi lapjában, mely szerint az újraélesztett páciensek 18 százaléka akár évekkel később is be tud számolni halálközeli élményeiről.

Az Egyesült Államokban Kenneth Ring végzett hasonló vizsgálatokat, ezekbe hirtelen szívhalálon átesett és újraélesztett vak betegeket vontak be. Ezek a betegek is látták a saját testüket a klinikai halál állapotában, bár csak kissé homályosan. Korábban az ilyen beszámolókat a tudományos világ leginkább gúnyos elutasítással fogadta, de már egyre több tudós véli úgy, hogy van létjogosultsága az ezirányú kutatásoknak.

Kártyázás testen kívül

Parnia és egy Oxfordban dolgozó neuropszichiáter, Peter Fenwick kutatásának alapötlete igen egyszerű: a vizsgálatba száz szívrohamon átesett embert vonnának be, olyanokat, akiknek halálközeli élményeik is voltak. Egy korábbi kutatás szerint közülük várhatóan harmincan élhetnek át - egy ismételt szívroham során - újra testenkívüli élményeket, szándékosan vagy akaratlanul. A kutatók kártyákat helyeznek majd el a kísérleti személyek homlokán, melyeket csak a mennyezetről lehet majd látni, ahonnan az alanyok állítólag az újraélesztésüket is nézték.

Ha az alanyok felismerik a kártyákat, az mindenestre nyomós érv a testenkívüli élmények valódisága mellett. Kérdéses azonban, hogy ez meggyőzi-e a kétkedőket. "Nem, semmi nem fogja, de ez rendben van - mondta Fenwick. - Így fejlődik a tudomány. Minden kutatás elutasításra lel, mely a világképünk átértékelését igényelné. De be fogjuk bizonyítani, hogy a tudat nem az agyban található."

A kísérletekhez 165 ezer fontra van szükség, a kutatásokat valószínűleg a brit Horizon Research alapítvány támogatja majd.

Transzcendens tudomány?

A kutatók persze nem állítják, hogy van élet a halál után, csupán azt mondják, hogy ekkor is létezik valamiféle tudatosság. De már ebből az állításból is nagyszabású következtetések vonhatók le: ha van tudattevékenység agytevékenység nélkül, akkor jó eséllyel megdől az az elképzelés, hogy a tudatosság az agyban keletkezik. A kutatók egyelőre nem álltak elő új elmélettel, de Fenwick a Wirednek adott interjújában megjegyezte: "Kétféleképpen lehet nézni a világegyetemet. Jelenlegi világmodellünk szerint minden anyag."

Fenwick szerint egy másik elmélet segítségével sokkal könnyebben meg lehet érteni a halálközeli és a testenkívüli élményeket. Eszerint az univerzumot nem az anyag alkotja, hanem maga a tudatosság; ez az elképzelés több vallási rendszerben is megtalálható. Fenwick úgy véli, hogy a jelenlegi materialista tudományos világképet idővel fel fogja váltani ez az általa transzcendensnek nevezett nézet. Szerinte a kvantumfizika következtetései - például az, hogy az anyag egyszerre létezik fizikai formában és hullámformában - is egy-egy lépés ebbe az irányba.