
További Tudomány cikkek
-
Donald Trump szünetelteti az elektronikai cikkekre kivetett vámokat, mégis drágul a PlayStation 5
- A Meta egyszerűen meglopja a művészeket?
- Pusztítás vagy növényzetmentesítés zajlik az Óceán-árok mentén?
- Probiotikumok forradalmasíthatják a mentális egészség kezelését
- Húszezer üvegnyi bontatlan bor hever az óceán fenekén
Az agyhullámok vizsgálatával az eddigi módszereknél jóval pontosabban, akár tökéletes biztonsággal megállapítható, hazudik-e valaki vagy igazat mond, állítják egyes kutatók. A South Carolina-i Egyetem pszichológia tanszékének tanára, Jennifer Vendemia, az agyhullámos hazugságvizsgálat egyik élharcosa nemrégiben ötmillió dolláros támogatást kapott az Egyesült Államok Hadügyminisztériumától arra a célra, hogy alaposabban megvizsgálja a teória érvényességét, illetve gyakorlati alkalmazhatóságát.

Aktatáskában hordozható poligráf
És bár felmerülhet a gondolat, hogy az agyhullámok érzékelésével esetleg kideríthető, mire gondol valaki, ez pedig számos erkölcsi és jogi aggályt felvet, erről szó sincs: a módszerrel a kutatók szerint csak az állapítható meg, hogy az agy mely területe aktív az adott pillanatban. Az agyhullámok vizsgálatának elvén működő hazugságvizsgálóval ugyanakkor sokkal pontosabb eredményt lehet elérni, mint a jelenleg a bűnüldözésben - vagy akár magáncélokra - használatos poligráfokkal.
Hazudik a hazugságvizsgáló
A poligráf kultúrtörténete során rengeteg ellenszenvet váltott ki, Nixon elnök például így nyilatkozott róla: "Nem tudok semmit a poligráfokról, nem tudom, milyen pontosak, de azt biztosan tudom, hogy a frászt hozzák az emberre." Az ellenzők legütősebb érve Aldrich Ames volt CIA-ügynök, akit 1994-ben tartóztattak le a Szovjetuniónak való kémkedés miatt. Ames egyes források szerint legalább egyszer, mások szerint többször "átment" a rutinszerű hazugságvizsgálatokon anélkül, hogy lelepleződött volna.
A módszer vitatott megbízhatósága ellenére hosszú ideig széles körben használatos volt - az Egyesült Államokban például a magánvállalkozások egészen 1988-ig használták a poligráfot alkalmazottaik ellenőrzésére. A gyakorlatnak az alkalmazottak poligráf elleni védelmét szavatoló törvény, az Employee Polygraph Protection Act vetett véget, bár a törvény számos kivételt tesz: nemzetbiztonsági érdekek, vagy akár kábítószerrel elkövetett bűncselekmények a jelenlegi szabályozás szerint is indokolhatják a poligráfos vizsgálatot, sőt az FBI-jal szerződéses viszonyban álló civilek is kötelezhetők hazugságvizsgálatra. Arról már nem is beszélve, hogy a kormányhivatalnokok szintén kivételt képeznek, ez pedig már tömegeket érint - az amerikai statisztikai hivatal, a Census Bureau legfrissebb adatai szerint 2003-ban csaknem 2,5 millióan álltak a szövetségi kormányzat alkalmazásában.
Máshol is dívik
A világon máshol is előszeretettel használják a hazugságvizsgálatot: Nagy-Britanniában éppen a múlt héten fogadtak el egy olyan törvényt, ami lehetővé teszi, hogy a hatóságok - egyelőre csak tíz meghatározott körzetben - kötelező poligráfos vizsgálatnak vessék alá azokat az elítélt, majd börtönből szabadult pedofilokat, akik a környéken laknak.

Aldrich Ames. Átverte a gépet
Míg a tudomány újabb és újabb hazugságkutatási ötletekkel áll elő, a jog pedig küzd a visszaélések ellen, a mentiológusok, vagyis a hazugságkutatók széttárják a kezüket, mondván: mindenki hazudik.
A hazugságkutató szerint hazudni jó
Egyes kutatatók, így a Londoni Egyetemen oktató John Nicholson szerint naponta átlagosan kétszázszor hazudunk, ami nem feltétlenül baj, hiszen a hazugság fontos szerepet tölt be önbecsülésünk megőrzésében és mások védelmében is. Peter Stiegnitz magyar származású, Bécsben élő hazugságkutató, a Mindenki hazudik című könyv szerzője azt állítja, bizonyos esetekben egyenesen fontos a hazugság. Stiegnitz háromféle hazugságot különböztet meg: az önbecsapást (magunkról hazudunk magunknak), a másokhoz intézett hazugságot (szerelmi kapcsolatban, szülő-gyerek viszonyban) és a tömegek megtévesztésére szolgáló hazugságot, amit politikusok gyakorolnak előszeretettel. Stiegnitz ugyanakkor azt állítja, hogy - erkölcs ide vagy oda - "hazugság nélkül nem tudunk élni". És aki nem hazudik, az nem él.
