Mágneses rezonanciával az orgazmus nyomában

Szex közben készítettek mágnesesrezonancia-felvételeket a férfi és a női nemi szervekről holland kutatók. Az egyedülálló vállalkozás eredményeit és a róla készült képeket már nyolc éve közölte a British Medical Journal (BMJ) orvosi szaklap, de néhány blogger most újból rájuk talált, így a lap szájtján egy időre ismét ez a cikk volt a legolvasottabb írás - nem véletlenül.

A Groningeni Egyetem kórházának kutatói még a múlt évezredben arra vállalkoztak, hogy megvizsgáljanak olyan, korábban tudományos szempontból feltáratlan területeket, mint a női nemi szervek fizikai átalakulása a nő izgalmi állapotba kerülésekor, illetve a pénisz, a vagina és a méh anatómiája közösülés közben.

Már Leonardót is izgatta

A témakör régóta foglalkoztatja az emberiséget: a Quattrocento polihisztora, Leonardo da Vinci például úgy képzelte, hogy közösülés közben a pénisz egyenes, és ezt egy rajzán legjobb tudása szerint meg is örökítette. A holland kutatócsoport mágnesesrezonancia-vizsgálata viszont bebizonyította, hogy Leonardo sem értett mindenhez, hiszen - legalábbis az egyedül vizsgált misszionárius pózban - a férfi nemi szerve nem egyenes, mint ahogy Leonardo képzelte, és nem is S alakú, ahogy a múlt század harmincas éveiben egy R. L. Dickinson nevű tudós hibásan feltételezte. Az mri-vizsgálatok minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a megszokott pózban való közösülés közben a pénisz bumerángformát vesz fel, és a szerv hosszának egyharmadát a pénisz töve teszi ki.

Ennél is meglepőbbek azok a fizikai változások, amelyek a szexuálisan felajzott, de nem közösülő nők testében következnek be. Ilyenkor az mri-vizsgálatok tanúsága szerint a méh megemelkedik (bár fizikai mérete nem változik, mint azt régebben hitték), és a vagina elülső fala is meghosszabbodik. Ez utóbbi felfedezés egybevág a korábbi, elektronikus stimulussal végzett kísérletek eredményével, amelyek kimutatták, hogy a vagina elülső fala - mögötte a méhvel - jóval érzékenyebb, mint a hátsó.

Teljes behatolással az orgazmus ellen

A kísérletekhez a kutatók nyolc, a tudomány érdekében közösülni hajlandó párt, illetve három egyedülálló nőt toboroztak (a nők egyike sem számolt be arról, hogy tudomása lenne g-pontjáról, illetve hogy valaha is ejakulált volna). A pároknak egy 50 centiméter átmérőjű csőben kellett közösülniük; a méréseket először egy 1.5 Tesla Philips-szel (Gyroscan S15), később egy hasonló, Siemens gyártmányú készülékkel végezték.

A 13 elvégzett kísérlet alatt (ebből tízszer közösültek, háromszor csak a nőt izgatták szexuálisan) a nőknek 8 alkalommal volt orgazmusuk, de figyelemre méltó módon egyszer sem úgy, hogy teljes behatolás történt volna - az a három nő, aki nem közösült, csak izgatták, mind elérte az orgazmust, míg azok közül, akiknek vaginájába teljesen behatolt partnerük pénisze, egy sem. A "részleges" vagy "csaknem teljes" behatolás öt alkalomból négy női orgazmushoz vezetett.

A holland kutatók - Willibrord Weijmar Schultz nőgyógyász professzor, Pek van Andel fiziológus, Ida Sabelis antropológus és Eduard Mooyaart radiológus - 1991-ben kezdték a munkát és nyolc évig küzdöttek, mire közölhették eredményeiket. Munkájukat, mint a BMJ cikkéből kiderül, "etikai, technikai és szociális" problémák nehezítették, és a sikerhez elengedhetetlen volt az erős lobbizás, a nem kívánt publicitás (a kíváncsiskodó sajtó) elviselése, és két 25 darab milligrammos Viagra-tabletta is.