Vezetőképes műanyagok felfedezőié a kémiai Nobel-díj

Alan J. Heeger

A tudósok egészen a hetvenes évekig úgy gondolták, hogy a műanyagok nem vezetik az áramot, mivel nincsenek szabad elektronjaik. Ekkor azonban Shirakawa elrontott egy kísérletet, ennek következtében új tulajdonságokkal rendelkező polimer jött létre. A japán tudós két amerikai kollégájával közösen kutatta tovább az új anyagot, és hamarosan olyan műanyagot hoztak létre, amely vezette az áramot. A vezetőképes polimerek forradalmasíthatják a számítógépipart, mivel alkalmazásukkal olcsó és tartós tranzisztorokat, lapos képernyőket és fénykibocsátó diódákat lehet előállítani.

Az ismétlődő struktúrákból álló, hosszú polimerláncok csak akkor tudják vezetni az áramot, ha szénatomjaik között váltakoznak az egyes és kettős kötések. Emellett arra is szükség van, hogy a szokásosnál több vagy kevesebb elektronjuk legyen, ami lehetővé teszi, hogy a ,,lyukak" , vagy a fölösleges elektronok végighaladjanak a molekulán, amely így vezeti az áramot.

Az áramot vezető polimerek hetvenes évek végi felfedezése egészen új kutatási területet adott a kémia és fizika határterületéhez. A vezetőképességgel rendelkező műanyagokat már használják, vagy most teszik ipari felhasználásra alkalmassá olyan területeken, mint a fényképezőgépekben használatos filmekhez kifejlesztett antisztatikus anyagok, a számítógépképernyőkhöz kifejlesztett elektromágneses sugárzásvédő ernyők és az ,,intelligens" ablakok, melyek képesek kizárni a napfényt. A fentiek mellett nemrégiben kezdték a félvezető polimereket alkalmazni a fénykibocsátó diódákban, a napelemekben, és a mobiltelefonok és minitévék képernyőiben. A jövőben lehet, hogy épp a félvezető műanyagok segítségével válik lehetővé az elektronikus papír, vagyis a rendkívül vékony és hajlékony képernyő megalkotása.