Egy teleszkóp az Andokban |
A bolygókhoz számítva az EB173 így is rendkívül kicsi: hatszáz kilométeres átmérőjével mindössze negyedakkora, mint a legkisebb Plutó. A Plutinónak is nevezett kisbolygó a Neptunusz és a Plutó között található másik aszteroida-övezethez, a Kuiper-övhöz tartozik (ehhez tartozik bizonyos felfogásokban az előbb említett, picire zúzott Plutó is). A kőből és jégből álló Plutinó egyébként minden tekintetben bolygószerű: a Nap körül kering, elegendő gravitációja van, hogy alakja gömbölyű legyen, tömege viszont nem éri el a bolygó besoroláshoz szükséges értéket (pedig csak egy nagyonparaszthajszál hiányzik hozzá).
Amatőrök is megnézhetik
A QUEST-projekt egyébként a venezuelai Andes egyetem Meridai teleszkópját használta a kutatáshoz. A Méridai Schmidt teleszkóp a hagyományos teleszkópok teljesítményének kétszázszorosára képes, amelyet olyan eszközök beépítésével értek el, amelyeket eredetileg szubatomikus részecskék kutatására alkalmaztak. A kisbolygóra hatszázezer más égitest képe között találtak rá, de állítólag január környékén egy tizenkét inches távcsővel felszerelt amatőr sem esélytelen.
A kutatást Gustavo Bruzual és Charles Baltay professzor vezette. A Yale fizikai tanszékét vezető Baltay az Index kérdésére elmondta, hogy az EB173-at, amely harminckilencszer távolabb van a Naptól, mint a Föld, tulajdonképpen nevezhető kisbolygónak, planetoidnak, Plutinónak vagy Kuiper-övbeli égitestnek, és a Plutó után a legfényesebb égitest a Naprendszerben.