A Heidelbergi Tudományos Akadémia tagjai Augusto Mangini és Peter Verdes, illetve az Innsbrucki egyetem földrajzi és paleontológiai intézetének munkatársa Christop Spötl egy sztalagmitból jutott ugyanazokra az eredményekre, amelyeket korábban már fák évgyűrüi, örök jég, illetve korallzátonyok elemzéséből kimutattak. E szerint a globális felmelegedés egy embertől független természetes folyamat.
A kutatók a SPA-12 nevű, körülbelül 20 centiméter magas álló cseppkövet vizsgálták. A SPA-12 a Spannagel barlangrendszerben található a Középső-Alpokban. A 2500 méter magasban található barlangrendszer legalább 10 kilométer kiterjedésű.
Több tényező segítette a kutatókat, hogy a SPA-12-t az elmúlt két évezred klímaváltozásainak rekonstrukciójára használják. Az egyik a cseppkövet létrehozó karsztvíz magas urántartalma, amely révén izotópos módszerrel rendkívül pontosan meg lehet határozni a lerakodás rétegeinek korát. A másik, hogy az izotóp-kompozíció összefügg azzal, hogy az egyes rétegek milyen hőmérsékleten jöttek létre.
Az SPA-12 tanulsága szerint Európában globális felmelegedés köszöntött be i.sz. 800 és 1300 között, amelyet egy 1400-tól 1850-ig tartó "kis jégkorszak" követett. Az adatok egyébként egybeesnek az ENSZ kormányközi klímaváltozási bizottságának (IPCC) adataival.
Az IPCC szerint a légkör hőmérséklete kisebb változásokat mutatott az elmúlt 1800 évben, majd 1860-tól meredek hőmérsékleti ugrás következett be, amelyet az üvegházhatást okozó gázok fokozott kibocsátásával magyaráznak.
A kutatók szerint ugyanakkor bermudai tengerfenékből és a grönlandi jégből vett mintákkal együtt markánsabbnak mutatkozik a középkori meleg időszak. Ez pedig a szkeptikusok álláspontját erősíti, amely szerint a 19. század közepén indult felmelegedés nem váratlan kiugró változás, hanem természetes légköri jelenség.