További Tudomány cikkek
- Elképesztő képeket rögzített a James Webb űrteleszkóp a csillagok születéséről
- Megtalálták, mi okozhatja a koronavírus hosszú távú következményeit
- Mindenkit leleplezett a poligráf, a furfangos óvodások sem menekültek
- Ki nem találná, miért szenderülünk ilyen könnyen álomba utazás közben
- A világ népességének közel fele küzd valamilyen neurológiai betegséggel
Űrháború egy messzi-messzi galaxisban |
A részecskefegyverek és más fejlett eszközök talán egy évtized múlva lesznek csak bevethetők. Néhány egyszerűbb űrfegyvert viszont több tucat országban azonnal képesek volnának megépíteni.
Srapnellel töltött gyilkos műholdak
Katonai stratégák a Föld körül vívott háború lehetőségéről már a Szputnyik-1 1957-es fellövése óta kénytelenek elmélkedni. Az űrverseny első néhány évében a fegyverkezésre tett javaslatok teljesen használhatatlanok voltak, bár az űrhajósok kaptak maroklőfegyvert arra az esetre, ha véletlenül ellenséges területen érnének földet.
Igen hamar elkezdődött a műholdak elleni (ASAT, anti-satellite) fegyverek építése és tesztje. Az USA a levegőből indított, célpontnak ütköző irányított rakéták fejlesztésére koncentrált. A Szovjetunió a srapnellel töltött gyilkos műholdak mellett voksolt, amelyek keringési pályán várják a bevetési parancsot. Mellékesen mindkét fél számított a nukleáris robbanófejekre is, de ezeket a téves indítások elkerülésére leszerelték.
A hidegháború végével a legtöbb rendszert kiiktatták, de az űrháború fenyegetése nem múlt el, sőt komolyabb, mint valaha. Az űr elfoglalása immár nem is kétszereplős meccs. Bármely kormány, cég vagy terrorszervezet vásárolhat kész konstrukciójú műholdat, és darabonként néhány millió dollárért keringési pályára állítják. Az űr értékes területté vált kereskedelmi és stratégiai szempontból egyaránt.
A jegyzékváltás nem elég a kultúrmocsok ellen
Néhány ország a semleges világűrt évtizedek óta hírszerzési célokra használja, és egyre szaporodnak a kereskedelmi műholdak is. Ezek együtt remek támadási lehetőséget biztosítanak, de maguk is áldozattá válhatnak. Egy ország sem szereti ugyanis, ha kémkednek ellene. Néhány kormány a televíziós műholdakat kulturális agressziónak tekinti, melyekkel szemben jogos az önvédelem.
Egy műhold idegen terület feletti keringetése nem jelenthet háborús cselekményt. A jegyzékváltáson túl műszakilag akár a megfelelően agresszív válasz kivitelezése is megoldható, vagyis az ilyen ellenlépés kilátásba helyezése jó tárgyalási alapot biztosít.
A szegény ember homokfelhője
A műholdak ellen legegyszerűbben a földi indítású eszközökkel lehet felvenni a harcot. Ez az elve a szegény ember ASAT fegyverének. Egy kis rakétával homokfelhőt, csapágygolyókat vagy hasonló kemény tárgyakat juttatnak fel a közeledő műhold pályájára. A céltárgy saját sebessége biztosítja a becsapódási energiát. A megoldás megbízhatatlan, de figyelemre méltó fenyegetést jelent. Több tucat ország volna képes ilyen rendszert építeni.
A földi bázisú fegyverekkel az a gond, hogy csak akkor képesek lecsapni, ha hatótávolságon belül ér a célpont, illetve időbe telik, míg a rakéta megfelelő magasságba jut. A műholdnak ideje maradhat megelőző lépések megtételére. Ezért a stratégák a műholdak felfegyverzését javasolják.
Egy másik lehetőség a parazita műholdak alkalmazása. A kisméretű bombák az ellenséges űreszközre kapcsolódnak, és későbbi időpontban iktatják ki. A kínaiak azt állítják, már vannak ilyen műholdjaik, de ezt nehéz volna ellenőrizni.
Gépfegyverropogás a Szaljut-3 fedélzetén
Egyszerűbb az ellenségre nagy sebességű lövedéket kilőni. Az űrbeli lövöldözést már kipróbálták 1974-ben, amikor pályára állították a Szaljut-3 űrállomást. A szovjetek attól tartottak, hogy megtámadják őket az amerikaiak, ezért egy átalakított gépfegyvert szereltek az állomás külső burkolatára. A támadás természetesen soha nem következett be. A Szaljut-3 gyorsan nyugdíjba került, de nem egyetlen lövés nélkül. Miután a kétfős legénység visszatért a Földre, a földi bázis távirányítással néhány sorozatot eresztett el.
A földi harci események során a lövedékek kilövése meglehetősen bevett gyakorlat, de az űrben minden másképp működik. Mivel nincs atmoszféra és gravitáció, a lövedékek szokatlanul viselkednek. Alacsony keringési pályán a legtöbb golyó eléri a légkört és elég, de néhány stabil keringési pályára áll. Nem zárható ki az esélye annak, hogy a lövöldözőt utolérik a saját lövedékei.
Törmelékmentes károkozás
A nagy sebességgel száguldó műholdat befogó támadó hátulról érkezhet. Ha sikerül a támadás, el kell kerülnie a törmeléket. A lelőtt műhold nem zuhan alá szárnyaszegetten, szinten változatlan sebességgel kering tovább.
Az apró törmelék szintén nem rövid távú probléma, évekig is keringési pályán maradhat. A szovjet ASAT kísérletek során az 1960-as évek végén fémforgácsokból álló felhők tucatját hagyták fent, és ezek mind a mai napig veszélyt jelentenek. A követhetetlen törmelék ellen minden űreszközt védeni kell.
A következő néhány évtized során a lövedékeket az elektromágneses ágyúk, lézerek és részecskesugarak válthatják fel. Ezek képesek a törmelékmentes károkozásra. A bevethetőség előtt állnak az elektromágneses ágyúk. Ezeknél a kibocsátott intenzív rádióhullám nagyobb távolságon a céltárgy elektronikus eszközeit képes megbénítani. Kis távolságon teljesen tönkreteheti a műhold áramköreit.
Pirosra sült áramkörök
Az ágyúk prototípusait már megépítették és kipróbálták. A HMP (high-power microwave) fegyverek magas frekvenciájú vékony, de nagy energiájú sugárzást bocsátanak ki, amely képes átégetni a műhold páncélzatát, és megsütni az áramköröket. Az UWB (ultra-wide-band) rendszer inkább sörétes puskához hasonlít abból a szempontból, hogy széles frekvenciasávban, és kevésbé fókuszált sugarat bocsát ki. Ezáltal biztosítják, hogy képes kiütni a környezetében levő valamennyi elektromos áramkört.
A lézerek nagy energiamennyiséget közölnek a műhold burkolatával, amely ettől visszafordíthatatlanul megolvad, és az anyag robbanásszerű tágulása a belső falakról leszakítja az érzékeny alkatrészeket.
Lézer- és részecskefegyverek
Mostanáig a lézerágyúkat csak a hatótávolság tesztelésére és bemutatók céljából építették. Viszont ha valóban felélesztik az amerikai csillagháborús terveket, ezek az eszközök hamarosan feljuthatnak az űrbe is. Az elmúlt 15 évben az USA hadserege a White Sands (Új-Mexikó állam) kísérleti telepen kísérletezett a lézerekkel. A MIRACL (the mid-infrared advanced chemical laser) már 20 éve létezik. 1997 őszén kísérleti célból a sugarat a világűrbe irányították, de képtelen volt átégetni a célnak kijelölt műhold burkolatát. Ennek ellenére jelenlegi változatában alkalmasnak tartják arra, hogy tönkretegye az optikai berendezéseket és a napelemeket.
A részecskesugarat kibocsátó fegyverek hasonló elven okoznak kárt. Hidrogén vagy deutérium ionokból álló sugarat bocsátanak ki, közel fénysebességgel. A közelebbi részletek nem ismertek, de az elv hasonló, mint az ionsugaras hajtóműnél. Az első üzemképes részecskeágyút (és mellette egy lézert) egy 1987-ben elkészült titokzatos szovjet műhold viselhette, de a rakéta felszállás közben megsemmisült.