Éles határok
A kutatók igencsak meglepődtek a gyűrűk éles határvonalai láttán, hiszen a bennük keringő részecskék folyamatosan összeütköznek egymással. A gyűrűkkel foglalkozó kutatók imádják az éles szegélyeket, mert elég rejtélyesek, és kell lennie valamilyen mechanizmusnak, amitől ilyenek lettek, mondta Carolyn Porco , a kutatócsoport egyik vezetője.
A legfőbb gyűrűk szélsőségesen vékonyak: belső és külső peremük között több mint hetvenezer kilométeres távolság van, de csak száz méter a vastagságuk. Javarészt különböző méretű jégdarabokból állnak, írta a New Scientist. Porco szerint a házméretű tömböktől a legfinomabb részecskékig minden méretben megtalálható a jég a gyűrűkben.
A gyűrűk titka
A Voyager űrszonda korábban már kimutatta, hogy a főbb gyűrűk valójában keskenyebb gyűrűcskékből állnak, és a Cassini most azt is kiderítette, hogy némelyik alig fél kilométer széles. A tudósok feltételezése szerint a gyűrűk mindössze néhány százmillió évesek, és talán a Szaturnusz egyik korábbi holdjának maradványaiból keletkezhettek, vagy a Szaturnusz gravitációja által rabul ejtett üstökösök részecskéiből. A tudósok azt remélik, hogy a Cassini vizsgálatai alapján kitalálhatják, miként keletkeztek a különleges gyűrűk.