Mint azt korábban megírtuk, a hatalmas összeget az a magánszemély vagy vállalat nyerheti el, amely két hét alatt kétszer juttatja el saját fejlesztésű járművét - emberekkel a fedélzetén - száz kilométeres magasságba.
Veszélyes anyagok
A rakéták hajtóanyaga általában két alkotóelemből áll: üzemanyagból és oxidáló szerből, amelyek együtt biztosítják a folyamatos égést, írta a CNN. A SpaceShipOne üzemanyaga a gumiabroncsokban is megtalálható hidroxivégződésű polibutadién (HTPB), az oxidálásról pedig a kéjgázként ismert dinitrogénoxid gondoskodik. A hajtóanyagok az égéstérben találkoznak, ahol a folyékony oxidáló gázzá alakul át, amit a meghajtó indításakor begyújtanak. A megoldás egyik előnye, hogy a pilóták pillanatok leállíthatják a meghajtót, mivel csak a nitrogénoxid-szelepeket kell elzárniuk.
A hagyományos rakétákban a hajtóanyagok általában előre összekeverhetőek, mint például a NASA által használt rakétagyorsítókban, vagy olyan tartályokban vannak, amelyeket csak közvetlenül a kilövés előtt töltenek fel, mint például a folyékony oxigénnel és hidrogénnel működő rakéták esetében. Ezeknek az anyagoknak a kezelése azonban igen veszélyes lehet, írta a CNN.
Nem robban
"Mivel az üzemanyag és az oxidáló molekuláris szinten nem keveredik össze ezekben a hibrid meghajtókban, nem lesznek robbanékonyak. A szemcsésített üzemanyagot például régen hagyományos csomagküldőkkel szállíttattuk" - mondta el a CNN-nek Greg Zilliac, a NASA kutatója.
A SpaceDev által kifejlesztett HTPB üzemanyag nem illékony, ezért a többi anyagnál biztonságosabban tárolható, és viszonylag környezetbarát, mivel az égetéskor csupán vízgőz, széndioxid, szénmonoxid és nitrogén keletkezik, míg az űrsiklók fellövésekor ammónium perklorát és alumínium keletkezik.
Zilliac szerint a SpaceShipOne sikere felkeltheti az érdeklődést a hibrid hajtóművek iránt, amely kitűnő alternatívája lehet a mérgező, robbanékony és nehezen kezelhető hidrazinnal működő meghajtóknak.