Elfogy az idő az univerzumban?

Még rejtély a tudósok előtt, hogy a világegyetem tágulása hova vezet. A legnépszerűbb elmélet szerint évmilliárdok múlva bekövetkezik a Nagy Reccs, és az univerzum darabokra szakad. A bilbaói Baszkföldi Egyetem és a Salamancai Egyetem fizikusai, José Senovilla, Marc Mars és Raül Vera meghökkentőbb teóriával álltak elő a Physical Review D című szaklapban. A kutatók szerint a világegyetem úgy ér véget, hogy megáll és egy pillanatképbe dermed, mert az idő, amit ismerünk, egyszerűen elfogy.

Megáll az idő

Csillagászok tíz évvel ezelőtt felfedezték, hogy a nagyon távoli szupernóvák látszólag gyorsabban mozognak, mint a közeliek. Ekkor feltételezték a sötét energia létezését, és ezt az erőt sejtik az univerzum tágulásának hátterében. Jelenlegi tudásunk alapján ugyanis a bolygóknak, gázfelhőknek, csillagközi pornak, és egyáltalán, minden anyagnak a világűrben, a gravitáció törvényének engedelmeskedve vonzania kellene egymást, és ezáltal közeledniük egymáshoz. A valóságban ennek pontosan az ellenkezője történik: az égitestek egyre távolodnak egymástól, az univerzum tágul. A távoli szupernóvák gyorsulását is a sötét energiának tulajdonították.

A probléma az, hogy senkinek sincs igazán ötlete arra, hogy pontosan mi ez a sötét energia és miből keletkezett. A spanyol tudóscsapat ezt a feltételezett erőt megkerülve keresett magyarázatot a távoli szupernóvák rejtélyére, és arra jutottak, hogy a látszólagos gyorsulást az idő lassulása okozza. Elképzelésük szerint lehetséges, hogy az idő egyre lassabban telik, ezért a távoli objektumok – mivel több millió évvel ezelőtti állapotukat látjuk – gyorsabbnak tűnhetnek.

Az égen néma álló csillagok

Senovilla professzor szerint minden olyan egyenletünk, amelyben az idő is szerepel, az időt egyenletesen telő tényezőként kezeli. A spanyol kutatók tanulmánya eljátszadozik azzal a gondolattal, hogy mi van, ha ez mégsem így van. Szerintük ha az idő valóban lassul, szinte észrevehetetlenül történik, ezért csak nagyon közeli és nagyon távoli objektumok mozgását összehasonlítva lehet vizsgálni.

Ha a tudósok feltételezése igaz, az univerzum évmilliárdok múlva egyszerűen megáll, semmi nem mozdul majd a világegyetemben, és az idő megáll, elfogy, értelmét veszti. "Egy örökké tartó pillanatkép lesz a mindenség, de a mi bolygónk ezt nem éli már meg" – fogalmazott Senovilla a New Scientistnek. A tudós szerint egyébként léteznek az övéknél sokkal vadabb elméletek is, Itzhak Bars, a Dél-Kaliforniai Egyetem kutatója például nemrég felvetette az egynél több idődimenzió lehetőségét. Senovilla és kollégái ötletét tudóstársaik fenntartásokkal fogadták, de olyanok is akadtak, akik nyitottak voltak az elképzelésre, például Gary Gibbons cambridge-i professzor. "Úgy hisszük, hogy az idő a Nagy Bummkor keletkezett, és ha valahogy létrejött, akkor el is tűnhet" – fogalmazott.