További Űrkutatás cikkek
Szombaton hajnalban szétkapcsolódott a Cassini és a Huygens szonda. Az évekig együtt utazó két egység közül az utóbbi január közepén éri el a Szaturnusz egyik holdjának, a Titánnak a légkörét. A leszállás során szerzett mérési adatokat és képeket az anyaszonda továbbítja a Földre.
Európai idő szerint szombat hajnali háromkor, a Földtől 1,2 milliárd kilométeres távolságra elvált egymástól az európai Huygens és az amerikai Cassini szonda. A Huygens megkezdte útját a Szaturnusz Titán nevű holdja felé. Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) misszióért felelős munkatársaihoz a sikeres szétválást igazoló rádiójelek néhány órával később érkeztek meg.
A Cassini a Huygens elengedése után először a fő antennáját fordította a Föld felé, majd az adása 67 perccel később érkezett meg a Földre. A várakozások szerint a szétkapcsolódásról még további információk, sőt képek érkeznek a szondáktól.
Átalakított pályák
Mostantól számítva 22 napon keresztül tart a Huygens a Titán felé. Január 14-én 10:06-kor éri el a hold légkörét, kinyitja ejtőernyőit, és megkísérli a leszállást. A jelek szerint a NASA, az európai ESA és az ASI az utolsó adatok és a Titánról készített képek alapján megváltoztatta a menetrendet. Eredetileg két órával később vált volna szét a két szonda, emlékeztetett a heise.de híroldal.
A Cassini szondának rövidesen el kell hagynia a Titánba rohanó röppályáját, a kitérő manőverre várhatóan december 28-án kerül sor. Ezt követően az anyaszonda a Huygens jeleinek vételére készül fel.
Hibás számítások
A kutatók izgatottan várják az európai szonda landolási kísérletét. Az a legfontosabb kérdés, hogy létrejön-e a kommunikációs kapcsolat a két egység között. Csak a szerencsén múlott, hogy sikerült a fenyegető katasztrófát kiküszőbölni, és idejében módosították a röppályák tervét.
A kommunikációs rendszerek olasz gyártója ugyanis a kereken 2 GHz-es átviteli frekvencia mellett elmulasztotta figyelembe venni a Doppler-effektust a másodpercenként mintegy 8 Kbitet kezelő dekóderek szinkronizálásánál.
Kisebb sebességkülönbség
A Huygens óránként mintegy 21 ezer kilométeres sebességgel száguld a célja felé, majd lelassít a leszállásnál. Az újraszabott pályák mentén a kisebbre adódik sebességkülönbség, így várhatóan nem lesznek gondok az átvitellel.
Az teljesen más kérdés, hogy az atmoszférábe érve milyen viharokkal és egyéb nehézségekkel kell megküzdenie a leszállóegységnek. A Titán légkörének elérése után mintegy 2,5 órán át sugároz majd adatokat a Huygens szonda.
Számítanak a képekre
A fedélzetén elhelyezett mérőműszerek folyamatosan jegyzik a hőmérséklet és nyomásértékeket, a szélsebességet és a turbulenciákat. Gázkromatográf és tömegspektrométer (GCMS) végzi a hold légkörének kémiai elemzését, miközben az Aerosol Collector and Pyrolyser (ACP) nevű egység aeroszolok után kutat.
Az igen korlátos, alig 8 Kbites átviteli sebesség nagy részét az infravöröstől az ultraibolyáig terjedő spektrumban képeket készítő és elemző Descent Imager/Spectral radiometer (DISR) számára tartják fent.
Ha a Huygens épségben éri el a szilárd vagy folyékony felszínt, a felszíni tudományos egységnek (Surface Science Package, SSP) még fél órája van a felszín elemzésére, míg lemerülnek a leszállóegység akkumulátorai, a Cassini pedig vételi távolságon kívül kerül.
A berendezéseknek a hold -180 fokosra becsült hőmérsékletű felszínén nem lesz öröm a munka. Ilyen körülmények közepette a kutatók nem számítanak élet jelenlétére, viszont az ahhoz vezető első építőkövekre, a bonyolultabb szerves molekulákra igen. Az ilyen irányú reményeket a Titán légkörének szokatlanul magas metántartalmára alapozzák.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
