Gyűlöletkarácsony

Ha a karácsony a szeret ünnepe, akkor miért kell egy rakás olyan rokonnal találkoznunk, akiket nem szeretünk? A legbelső családi kör még rendben van, az első napon, esetleg a második estén még örömmel adunk és kapunk ajándékokat, a karéjon ücsörgő alkoholista másod-unokatestvérekkel és a távolabbi vérségi kötelékekkel viszont már csak azért találkozunk, mert muszáj. Nem lenne-e jó kiszúrni velük? Adni ugyan ajándékot, de olyat, hogy pokollá tegyük vele az életüket? Hogy egész évben azon sopánkodjanak, vajon miért kellett közös karácsony ülniük önnel?

Hát dehogynem! A taktikus gyűlöletkarácsony-hívő azonban nem ront ajtóstul a házba, nem egyszerűen szar ajándékot ad, sokkal inkább olyat, ami elsőre jónak tűnik, pár hónap alatt viszont felőrli a rokon idegeit. Ha elég ügyes volt, a következő karácsonyra már annyira meggyűlöli az ajándékozott, hogy nem is kell együtt ünnepelniük. Rokona keresi majd a kifogásokat, ön csak hátradől a karosszékében, és élvezi, hogy december 26-án nem kell mennie sehova és vendégeket sem kell fogadnia.

Adjon koalát!

Hát nem cuki ajándék? Biztos lehet benne, hogy rokonai elragadtatással beszélnek majd önről karácsony este, legkésőbb szilveszterre viszont gyűlölni fogják. Ez viszont már nem az ön baja, hiszen újévkor távol lesz a rokon lakásától, amíg azonban tart az ünneplés, csupa hálás tekintet veszi körül. Így tud a lehető legkellemesebben megszabadulni a gyűlölt rokontól.

A koala ugyanis csak elsőre tűnik aranyos állatkának, valójában egy nyomorult féreg. Először is olyan éles karmai vannak, hogy simán képes csontig lenyúzni a bőrt. Ehhez jön még hozzá, hogy dögunalmas: amikor nem épp Chucky játékmackós kiadását játssza, alszik, naponta akár 18 órán keresztül, tehát nem lehet betanítani arra, hogy visszahozza a botot. És ami a legrosszabb: borzasztó kényes. Csak az eukaliptusz levelét hajlandó megenni, de nem bármelyikét, ha rossz levelet kap, megdöglik. Éppen ezért a rokonnak egy vagyont kell majd fizetnie, hogy ezt a dögunalmas, vérengző vadállatot életben tartsa, mert pusztulni mégsem hagyhatja: a gyerekeket egy életre megviselni, ha a koala feldobná a pacskert. Mivel az állat 15 éven keresztül is képes életben maradni, jó időre megszabadulhatunk a gyűlölt rokontól az ajándékkal.

Adjon lopott autót

Csak azt a családtagját ajándékozza meg ilyesmivel, akit tényleg nagyon gyűlöl. Ha elszánta magát, nincs más dolga, mint keresni 26-án este valami igazi autóritkaságot, kinyitni a zárat, majd néhány rendőrőrs előtt elhaladva, és a motort hangosan túráztatva egyenesen a rokonhoz hajtani. Kopogtatás után nyomja a másod-unokatestvér kezébe a kulcsot, ölelje át, csókolja meg, majd sietve távozzon a helyszínről, mielőtt a helikopteres kommandósok megérkeznek. Abban a másfél percben, amíg együtt karácsonyoznak, sosem látott hála csillog majd távoli rokona szemében, ami egészen addig kitart, amíg a földre nem teperik a kötélhágcsón aláereszkedő gépfegyveres harci egységek.

Adjon zenélő dolgokat!

Csak vérmérséklettől függ, hogy mekkora szemétséget tervez elkövetni távoli rokona ellen, mert itt aztán az apró, idegesítő ajándéktól a valódi agypusztító merényletig bármi szóba jöhet.

Ha csak kicsit utálja a kisméretű utóddal rendelkező rokont, adhat neki zenélő bilit. Ez a szerkezet előre beprogramozott dallamokat kezd el játszani, amint rápisil valaki. Így tanítja szobatisztaságra a gyereket. Kár, hogy mindegyik elromlik, sőt, egy idő után a legtöbb pont fordítva kezd el működni, mint eredetileg: csak akkor zenél, ha épp senki sem vizel. Mivel az ember rendszerint többször nem ürít, mint ahányszor de, egész napra biztosítva van a nyolcbites háttérzene a rokon lakásában, aki persze kivághatná a szemétbe az ajándékot, de azért meg örökre meggyűlölné a gyermeke. Egyetlen megoldás marad: az időnkénti pisilést folyamatos csepegtetésre cserélni, a családtagok egy idő után úgy őrzik majd felváltva a bilit, mint őseink a tüzet.

Gyűlöletkarácsony szempontjából hasonló a hatása a fütyülős kulcstartónak is, ami papíron remekül működik, egy idő után viszont minden hangra, mozdulatra, súgásra jelez a kis dög, amivel gyakorlatilag örök némaságra kárhoztatjuk a megajándékozott családot, akiknek a nagy csipogóisten imádásában merül ki ezután a társas életük.

A legdurvább ajándék viszont a dobkészlet. Remek megoldás, ha a rokonnak van egy tinédzser gyermeke, de nincsen garázsa. Legyen gáláns, vegyen méregdrága dobkészletet, tűnjön jóságos Mikulásnak, hogy annál nagyobb legyen a koppanás, amikor a rokonok rájönnek, hogy ön valójában egy mocskos szemétláda.

Adjon magos bonbont!

Nehéz beszerezni, de igazi atombomba lehet gyűlöletkarácsonykor. Állítólag az oroszok gyártanak olyan elegánsnak tűnő meggyes bonbont, amiből nem szedik ki a magokat. Mindez persze teljesen váratlanul éri a rumosmeggyhez szokott hazai felhasználót, aki a vendégség után jó nagyot harap az édességbe, amitől kiszakad a felső fogsora. Hátránya az ajándéknak, hogy sok utánjárást igényel, ha nem utáljuk olyan nagyon a rokont, vegyünk neki szimplán rossz ízű, de szépen csomagolt csokit.

Adjon olcsó játékot!

Duplán szemétség, mert nemcsak a gyűlölt rokon utódjával szúrunk ki, hanem magával a rokonnal is. Hiszen ha újév előtt eltörik a béna műanyag dömper, muszáj lesz újat venni, amivel anyagi romlásba sodorhat egész családokat! Egy kollégánk szerint létezik olyan vacak távirányítós repülő, ami egy rakás, már foglalt frekvenciát használ, így például hajlamos beindulni a mobiltelefonos beszélgetésre, vagy bármilyen rádiós jelre. Képzeljük el azt a pillanatot, amikor az alvó család fölött elkezd vadul körözni egy kicsinyített Messerschmitt!

Adjon leégő laptopot!

Nem nehéz találni ilyet, a Sony egy időben mintha sportot űzött volna abból, hogy lángra kapó telepeket gyártson. Csak meg kell néznie a boltban a számítógép akkumulátorának sorozatszámát, és ha szerencséje van, pár hónapon belül kigyullad. Ha rokona elveszti összes adatát, amikor a laptopból csak egy műanyagtrutyi marad, majd elgondolkozik azon, hogy érdemes volt-e önt áthívnia karácsonyra.

Adjon borzasztóan drága bort!

Főleg akkor teheti tönkre ilyen elegánsan rokona életét, ha ön többszörös milliárdos. Hanyagul felejtse rajta az árcédulát a palackon, mondjuk az 1787-es Chateau Lafite-on, hadd lássa a rokon, hogy 160 ezer dollárba került. Mivel igazi borritkaságról van szó, másod-unokatestvére biztosan nem meri majd felbontani, el meg csak nem adja, nem engedné a tisztesség. A várakozás viszont néhány év alatt felőrli az idegeket: mi értelme birtokolni a ritkaságot, ha sosem lehet megízlelni?

Pszichológusok szerint az átlag magyar 7-12 év alatt éri el azt a határt, amit a tudomány csak felnyitási küszöbnek nevez, ezután a többség elveszti az eszét és dugóhúzóval támad a palacknak. Mivel még a legjobb bordeaux-ik sem bírják tovább 100 évnél, a 200 éves bor akkor is borzasztó élmény lenne a rokonnak, ha a panellakás nyolcadik emeleti klímája nem vette volna el azt a keveset a Chateau Lafite-tól, amit az évszázadok meghagytak a borospincékben. Garantáltan húgy ízű élménnyel gazdagodik az addigra már teljesen becsavarodott rokon.

Adjon titánbuzogányt!

Ugyan ki ne szeretne cserepes növényt kapni karácsonyra? Majd elszáll az öröm, amikor az apró hajtásból kikel a latinul hatalmas, alaktalan pénisznek nevezett növény, aminek háromméteres virágrésze elnyelni a 46 négyzetméteres, másfél szobás panellakás nappaliját. Arról nem is beszélve, hogy az Amorphophallus titanum elviselhetetlen dögszagot áraszt, kis szerencsével tehát még egy kilakoltatást is elérhet az ajándékka.