36 órás munkanap az információs társadalomban

Amikor egy átlag amerikai felkel, már szól a rádió, rendszerint erre ébred fel. Aztán bekapcsolja a tévét, és/vagy a számítógépet, belép, letölti a leveleit. Lehet, hogy mindezek mellett még elintéz néhány telefont is, miközben már csetel a barátokkal-kollégákkal. Úgy tűnhetne, mintha ez információs túlterheltség lenne, de nem az, lassan ez lesz a normális, és már fel sem tűnik az érintetteknek, hogy folyamatosan "multitasking üzemmódban" vannak, tehát több feladatot végeznek párhuzamosan.

A dolog immár nem csak a menedzsereket és a technológiai ketyerék mániákus használóit érinti, 2006-ban százkét millió(!) amerikai felnőttel fordult elő, hogy tévét nézett, miközben online tevékenységet is folytatott (vagy fordítva, miközben tévézett, internetezett is) - ez a felnőtt lakosság több mint kétharmada. Közel 90 millióan rádiót hallgattak netezés közben, 52 millióan magazinokat olvasgattak, 49 millióan pedig napilapot. A hagyományos médiának egyre inkább be kell rendezkednie tehát arra, hogy immáron nem csak a rádiózás másodlagos tevékenység, a figyelemért mindenkinek versenyeznie kell. Mindez azzal a hatással is jár, hogy a fent említett módon "meghosszabbodik" a nap.

Az érdekes az, hogy a média párhuzamos fogyasztását évek óta létező jelenségként mutatják be a kutatók, de először rendelkezünk arra vonatkozó adatokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy nem marginális jelenségről van szó, sőt ma már ez határozza meg a média egészének kontextusát. Azért különösen fontos ez, mert hatással van a tartalmak, így a reklámok üzenetének visszaidézési sikerességére is. Elkezdhetnek tehát "aggódni" a nagy médiamogulok, mivel romlik a nézők-hallgatók-olvasók elérhetősége, és a megosztott figyelmük miatt a reklámokra való koncentrálás is megváltozik.

Egy másik kutatás szerint - amit a Yahoo és az OMD készített és már beszámoltunk róla az Infinit hasábjain is - egy átlagos nap 43 órás, melyből 16 órát médiával és az új technológiákkal töltenek el, igaz, szimultán. Az MTV 2005-ös kutatása is hasonló jelenségekre hívta fel a figyelmet, szerintük egy átlagos nap 32 óra hosszú, ebből 6,5 órát tesz ki a média.

A Veronis Suhler Stevenson médiakutató cég szerint 2000 óta 5%-kal nőtt a médiával töltött összes idő mennyisége az Egyesült Államokban, (2006-ra) átlag 3333 óráról 3499 órára növekedett. Azaz szerintük a fentebb említett 6,5 óránál lényegesen többet, átlag napi 9,6 órát tesz ki a médiával eltöltött idő a 12 évesnél idősebbek között. Ennek túlnyomó része egyébként televíziózás - igaz, hogy a kutatásban csak bizonyos internetes tevékenységek szerepelnek, alapvetően a tévézés, videózás, rádiózás, zenehallgatás, videójátékok, könyvek, napilapok és magazinok, tehát a klasszikus médiafogyasztás dominálja a vizsgálatot. (A televíziózás különböző formái egyébként hihetetlen cizelláltsággal jelennek meg, pl. kábeltévé, műholdas tévé, földfelszíni sugárzás, hálózati csatornák, előfizetős csatornák, interaktív tévézés.)

Egy a lényeg: minden kutatás megerősíti, hogy a médiatevékenység következében "meghosszabbodó" nap kézzelfogható valósággá vált. Az emberek sokkal több időt töltenek médiával, mint bármikor korábban a történelem során, és egyre kevésbé uralja egyetlen média az életüket - a televízió visszaszorulóban van.

A megválaszolásra váró kérdések ezek után, hogy kik élnek leginkább a szimultán médiafogyasztás gyakorlatával, melyik médiát érinti a legjobban a jelenség, és milyen gyakran fordul elő? Ezek a kérdések természetesen nem hagyják hidegen a hirdetőket sem. A válasz nem meglepő: a szimultán médiafogyasztás középpontja a számítógép, ennek minden bizonnyal az az oka, hogy ez az eszköz eleve egymással párhuzamos tevékenységek végzésére szolgál, ellentétben például a tévével (csak újabban terjednek azok a tévékészülékek, amelyek egyszerre több csatorna adásának a nyomon követésére és közvetítésére is képesek). A számítógép rászoktatja az embereket a párhuzamos tevékenységekre: szinte lehetetlen, hogy gépünkön egyszerre ne több program fusson, és ne több ablak legyen nyitva; meg kell tehát osztani a figyelmünket a szimultán tevékenységek között. Mindez olyan jól megy, hogy már más tevékenységekben is ezt a "hatékonyságot" keressük. És ez fokozottabban jellemző a felnövekvő generációkra, például - a Kaiser Family Foundation felmérése szerint - az amerikai 7-12 éveseknek csak a 14%-a állítja magáról, hogy sohasem fordul elő vele, hogy egyszerre több mindent is csinál a számítógépen. És megközelítőleg a negyedük tévézés közben is szinte mindig mást is csinál, nem csak egyszerűen nézi az adást (bár egyelőre(?) a televíziót sújtja a legkevésbé a jelenség). A Time nemes egyszerűséggel el is nevezte "multitasking-generációnak" ezt a korosztályt - mivel ez kihatással van az egész életükre, jellemzően még a házi feladatot is úgy írják meg, hogy közben más is leköti a figyelmüket. Mindennek óriási kihatása lehet munkavégzési képességeikre is, arra szocializálódnak ugyanis, hogy gond nélkül foglalkozzanak egyszerre több dologgal, és egy időben több feladatra is tudjanak figyelni.

Mindez azt jelenti, hogy vége van annak a világnak, amikor a médiát fogyasztók kizárólag arra a "platformra" figyeltek, amivel éppen elfoglalták magukat. Ám a hirdetők és a médiatulajdonosok boszorkánykonyháiban már kísérleteznek a kihívásra adandó válasszal, hogy ennek ellenére hogyan lehetne hatékonyan lekötni a fogyasztókat, úgy, hogy közben a reklámüzenetek is "átmennek".

Pintér Róbert írása eredetileg az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ INFINIT hírlevelének 376. számában jelent meg. Az INFINIT hírlevélre itt tud feliratkozni.