Olivér
1 °C
5 °C

Miért ne menjen a CeBITre?

2008.03.07. 16:00
Kapcsolódó cikkek (1)
Nem érdemes útra kelnie, ha csak nem utálja saját magát, nem üzletember, vagy nem sajtómunkás, és feltett szándéka, hogy kimazsolázza az érdekességeket az amúgy beláthatatlanul nagy CeBITről.

Ha egyetlen szóban kéne összefoglalni a CeBIT lényegét, legfeljebb annyit mondhatnánk, hogy nagy. Hatezernél is több kiállító gyűlik össze Hannoverben évről évre, ebből legalább ötezer ismeretlen a szélesebb közönség előtt, ráadásul többségük nem is különösebben izgalmas. Persze a CeBIT nem is a showról szól, a félmillió látogató többsége a hivatalos tájékoztatás szerint szakember, szakmai befektető, ennek ellenére döbbenetesen sok hátizsákos, lógó nadrágban érkező fiatalt látni a kiállításon. Ők a játékstandok felé tartanak, például az AMD-hez, a legerősebb processzorok, a legdrágább videókártyák és a legnagyobb mellű csajok találkoznak ezekben a pavilonokban a gémerekkel.

Öltönyösök

A CeBIT ennek ellenére nem az a vidámpark, amilyennek a közvetítésekből tűnik. Az újságírók, bloggerek kiemelik a legérdekesebb részleteket, valójában viszont a 35 csarnokból legalább 20 teljesen érdektelen az átlagos olvasónak. Stadionnyi terméken tud úgy áthaladni az ember, hogy egyetlen megfogható terméket, népszerű szlogent, izgalmas kütyüt sem lát, az öltönyös üzletembereket viszont ezekben a fejlesztőknek, iparági résztvevőknek fenntartott csarnokokban lehet megtalálni. Persze a szerverházak, a vállalati szoftverek, a céges infrastruktúrák fontos részei a mindennapjainknak, de pont az bennük a jó, hogy nem tudunk róluk. Arra persze jó esély van, hogy az internetszolgáltatónk Hannoverben barátkozik össze annak a távol-keleti cégnek a vezetőjével, amelyik majd a modemeket szállítja a lakásunkba.

A játékosoknak és üzleti befektetőknek fenntartott csarnokok mellett sokszor botlunk olyan pavilonokba, amik elektronikai szaküzletnek tűnnek, azzal a kitétellel, hogy csak egyetlen gyártó termékei vannak kiállítva. Ezeket a standokat persze érdemes felkeresni, mert még mindig izgalmasabb látnivalókat kínálnak, mint a szakmai pavilonok, de 2008-ban már csak egy jégből felolvasztott neandervölgyit lehet elkápráztatni egy folyadékkristályos kijelzővel. Legfeljebb akkor üt az lcd, ha négyszer annyi képpont van rajta, mint a hagyományos modelleken.

Ha viszont valaki mégis leutazik 1100 kilométert, semmiképp se tévedjen be az érdektelen kiállítók csarnokába. Ilyenből többet is találunk, belül rendszerint ismeretlen kínai cégek sorakoznak, akik dísztelen standokon mutogatják portékáikat. Magával ragadó pendrive-ok, felzaklató számítógépházak, ergonomikus egerek sorakoznak itt arra várva, hogy valaki milliós tételben rendeljen belőlük, aztán odaadja ajándékba mondjuk egy telefonelőfizetés mellé, vagy repiajándéknak a sajtótájékoztatókon.

Persze nincsen CeBIT jelszó nélkül, ami idén a környezetvédelem volt. Megjelent egy rakás zöld pécé, vannak apró gépek, ezek csöndesebbek, kevesebbet fogyasztanak, mint a hagyományos gépek, ráadásul a napelemes hátizsák is környezetbarát energiával tölti fel az mp3-lejátszót, mondjuk egy szénerőműhöz képest.

A sorok közt mászkálva inkább azt vesszük észre, hogy az élet mind több területére törnek be a kütyük. Fűthető ruhák, mobiltelefonos bevásárlás, elektronikus könyvek, relaxációs masszázsfotelek váltják egymást, egy rakás olyan termék, ami önmagában ugyan lehet alacsonyfogyasztású, társaival együtt azonban mégiscsak növeli az egy főre jutó földirtást.