Rituális kutyaáldozatok az Árpád-kori Kánában

A kutató három csoportba sorolta az előkerült kutyacsontokat.„Az első csoportot az egyértelmű kutyaáldozatok alkotják, a másodikat a »profán« módon elföldelt ebek, a harmadik csoport pedig valahol e kettő között helyezkedik el, olyan csontvázakkal, vagy koponyákkal, amelyek elhelyezésében rituális szándékot lehet gyanítani. A kutyakölykök az első kategóriába tartoznak, csontvázaik más fajok maradványaival együtt fejjel lefele fordított edényekből kerültek elő, amelyek feltehetőleg építési áldozatként szolgáltak. A kifejlettebb és a felnőtt ebek a másik két kategória állatai.”

Ismertetése szerint a kutya, mint áldozati állat, régóta ismert külföldön és Magyarországon egyaránt. A egyik legkorábbi ilyen lelet az izraeli Ein Mallahában került elő, egy olyan tizenkétezer éves temetkezésből, amelyben az elhunyt bal keze mellett egy kölyökkutya csontváza feküdt. „A fazékba rejtett kánai kutyáknak mindössze egy hazai párhuzama akad: a Debrecen-Fancsika középkori lelőhelyéről került elő három olyan edény, amelyekbe egy-egy kifejlett eb koponyáját helyezték.”

Mint az archeozoológus kifejtette: országszerte ismert hiedelem volt, hogy az új ház áldozatot követel. Ezért általános volt, hogy az első éjszakán olyan személy (élőlény) aludt az új házban, akinek a haláláért nem kár... leginkább kutyát, macskát, házityúkot zártak be a még üres házba. Előfordult házityúk, macska, vagy valamilyen állati eredetű termék, leginkább tojás befalazása. A kánai edényekből is került elő tyúk, tojás, az egyik fazékba egy macskát helyeztek, illetve négy csuka is gazdagította az áldozati állatok számát.

Daróczi-Szabó Márta ismertetése szerint a megtalált középkori állatcsontok száma húszezres nagyságrendű. „Az áldozati állatokat kivéve ez konyhai hulladék, tehát a fogyasztást jelzik. A település húsellátásának jelentős részét a szarvasmarhák biztosították: a meghatározható fajú csontok több mint fele tőlük származott.”

A szarvasmarha után a legelterjedtebbek a kiskérődzők voltak, amelyektől a fellelt csontok 12,5 százaléka származott, és köztük magasabb arányban voltak juhok, mint kecskék. A csontleletek tíz százaléka sertéstől származik, s mindössze 3,3 százalékos a háziszárnyasok aránya. A vademlősök és a halak aránya alig több mint 1-1 százalék. A hal minden bizonnyal jelentősebb szerepet játszhatott Kána lakosainak táplálkozásában, de a kisméretű halcsontok jóval porózusabb szerkezetűek, mint az emlősök csontjai, így kevésbé maradnak fenn.

„A nem húshasznú állatok között a kutyák »vezetnek« 11,6 százalékkal, de nem szabad elfelejteni, hogy mivel számos váz került elő többé-kevésbé épen, ez a tény jelentősen »megdobja« a csontok darabszámát.” Daróczi-Szabó Ágnes adatai szerint a lócsontok aránya kilencszázalékos. Bár a kutató a lovakat a nem húshasznú állatok közé sorolta, tizenkét olyan csontot is találtak, amelyeken a vágásnyomok egyértelművé teszik, hogy esetükben konyhai hulladékról van szó.

„Az összes lócsonthoz viszonyítva arányuk azonban olyan csekély, hogy ezek alapján nem beszélhetünk a lóhús rendszeres fogyasztásáról az Árpád-kori Kána faluban. A macskacsontok aránya nem éri el az egyszázalékot, még kisebb a szamarak aránya. Összességében elmondható, hogy az előkerült állatcsontok alapján Kána faluja beleillik az Árpád-kori táplálkozásról az eddigi eredmények által alkotott képbe, illetve az állatáldozatokkal tovább árnyalja.” Az archeozoológus kutatásairól a National Geographic, a rangos ismeretterjesztő folyóirat angol nyelvű internetes portálja is beszámolt.