Óriás tengeri szökőár, vagy ahogy a 2004-es szumátrai katasztrófa óta megismerte a világ a japán kifejezést: cunami pusztított 2300 éve a mai New York területén, letarolva Manhattan és Long Island szigeteit, illetve New Jersey partvidékét – állapították meg a Vanderbilt egyetem tudósai.
A kutatók eredetileg kagylókat tanulmányoztak Long Island partjainál, amikor kiderült, hogy olyan helyeken találnak maradványokat tengeri állatokból, illetve az óceánból származó hordalékot, üledéket, ahol annak semmi keresnivalója nem lenne. A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy ezek a leletek mind nagyjából 2300 évesek, és megtalálhatók a mai New York környékén szinte mindenhol.
Az első, kézenfekvő teória egy hatalmas hurrikán volt, de ahhoz túl nagy területen találtak túl sok tengeri üledéket. Így jutottak el a cunami elméletéig: a számítások szerint három-négy méter magas hullámokat verő szökőár egyszerűen átcsapott a partmenti szigeteken, felvonult a partra, és otthagyta, amit a tengerből hozott magával.
Az Atlanti-óreánon ritka jelenség a cunami, az inkább az Indiai- és Csendes-óceánra jellemző, ahol a víz alatt sok törésvonal húzódik, így gyakoribbak a szökőárat indító tenger alatti földrengések is. Az Atlanti-óceánon legutóbb 1929-ben jegyeztek fel cunamit, akkor Kanadában több mint húszan haltak meg Newfoundland partvidékén. A szökőárat ahogy a tudósok szerint a 2300 évvel ezelőttit is egy tenger alatti földcsuszamlás hozta létre.
A legújabb elmélet szerint a szökőárat egy aszteroida becsapódása okozhatta a parttól nem messze. Erre utalnak a Hudson folyóban talált, a cunami idejéből származó tengeri eredetű üledékek, amelyekben olyan megolvadt ásványokat és nanoméretű gyémántokat találtak, amelyek jellemzően nagyon magas hőmérsékleten és óriási nyomás mellett jönnek létre. Krátert viszont, aminek egy ekkora hullámokat verő becsapódásánál keletkeznie kellett volna, és 2300 év alatt nem lett volna szabad hogy eltűnjön minden nyoma, eddig nem találtak a tenger alatt.