Az emlősök öregebbek a dinoszauruszoknál

A Suminia getmanovi 260 millió évvel ezelőtt a késő paleozoikumban élt az akkori szuperkontinens, a Pangea erdeiben. Amerikai és kanadai paleontológusok vizsgálták a csontvázakat, amelyek az agyagpala egyetlen hatalmas tömbjéből kerültek elő. Több mint egy tucat, igen jó állapotban fennmaradt csontvázat találtak, közöttük egyaránt voltak kifejlett, felnőtt állatok, és ifjoncok. Ez arra utal, hogy a Suminia getmanovi társas lény volt, csoportosan élt. Életüket hirtelen és egyszerre veszítették el valamilyen természeti csapás - áradás, földcsuszamlás - miatt, amely betemette őket.

Az ősi, emlősszerű lények testhossza - az orruk hegyétől a farkukig - alig érte el az 50 centimétert. Hosszú ujjakkal rendelkeztek, hüvelykujjuk a többi ujjal szembefordítható volt, valamint hosszú, görbe karmaik és megragadásra alkalmas farkuk. Mindez arra utal, hogy a Suminia getmanovi fákon élt, ahol biztonságban érezhette magát a ragadozóktól.

Ahogy az emlősök, úgy a Suminia getmanovi is az úgynevezett Synapsida csoporthoz tartozott, azaz koponyáján oldalanként mindössze egy-egy halántékablakkal rendelkezett. Ennek köszönhetően jóval nagyobb állkapocsizmok tapadhattak meg, így erőteljesebb volt harapásuk. Ezzel szemben a dinoszauruszok, gyíkok, kígyók, krokodilok és a madarak a Diapsida-csoporthoz tartoznak, koponyájukon két pár halántékablakkal és két pár halántékívvel rendelkeznek.

Arányait tekintve nagy volt a Suminia getmanovi kéz- és lábfeje, hosszuk elérte a végtagok hosszának 40 százalékát. A csontvázak mellett felfedezték a Suminia getmanovi ürülékét is: az 1 centiméternyi kövületekben levélfoszlányokat találtak. Növényevő életmódra utalnak az emlősszerű lények fogain talált kopások, amelyek tanúsága szerint durva, rostos táplálékon éltek.

Jörg Fröbisch, a chicagói Field Múzeum paleontológusa szerint teljesen váratlan, hogy ebből a korból származó gerincesek maradványaira leltek. "Meglepő, ám van értelme, hiszen volt számukra hely - elegendő táplálék állt a rendelkezésükre, és mivel a fákon éltek, nem fenyegették őket a ragadozók sem" - mondta.

Magyarázata szerint az első szárazföldi ökoszisztémák egészen mások voltak, mint napjainkban. "Rengeteg volt a ragadozó, a húsevők domináltak. A növényevők, bár többször is kifejlődtek a földtörténet során, nem váltak uralkodóvá. Majd váltás következett be, megfordult az arány, és a növényevők váltak dominánssá és viszonylag kevés ragadozó maradt. Ez jellemzi a modernkori ökorendszereket is" - hangsúlyozta Jörg Fröbisch.

"E váltást követően felerősödik a verseny a növényi táplálékforrások birtoklásáért, ekkor jelent meg a színen a Suminia getmanovi" - tette hozzá a paleontológus.

A paleozoikum végén, mielőtt felvirradt volna a dinoszauruszok kora, a Synapsida-csoport képviselői uralták a szárazföldi ökoszisztémákat, olyan állatok, mint az agyaras, emlősszerű reptília, az Australobarbarus vagy olyan ragadozók, mint a kardfogú, medve nagyságú Inostrancevia.

Ám 251 millió évvel ezelőtt, az úgynevezett perm-triászi nagy kihalási esemény következtében ezek a fajok eltűntek és a dinoszauruszok kora következett.