Remek képek a Hold bombázásáról
"Le vagyunk nyűgözve az adatok minőségétől" - közölte Anthony Colaprete, a LCROSS kutatási program vezetője.
Az amerikaiak október 9-én két automata űreszközt ütköztettek a Holddal 9 ezer kilométer per órás sebességgel: a LCROSS kráterfigyelő műholdat valamint a szállító rakétáját, a Kentaurt. A kísérletnek az volt a célja, hogy a becsapódáskor felszálló törmelék- és porfelhő elemzéséből kiderítsék, van-e víz a Holdon.
Mindez a Hold túlsó, árnyékos oldalán, a déli pólus közelében a Cabeus kráterben történt. A 100 kilométer átmérőjű, 2,5 és 4 kilométer mély Cabeus kráter fenekén több milliárd éve sötétség honol. Ezért feltételezik, hogy ott lehet jég formájában víz.
A két eszköz lezuhanását úgy rendezték meg, hogy előbb a kráterfigyelő műholdat szállító Kentaur rakéta csapódott be a kráterbe, a műhold viszont előbb keresztülrepült a robbanás törmelékfelhőjén, és elemezte a felhő összetételét. Az adatokat élőben továbbította a Földre. Néhány perccel később pedig maga is becsapódott a kráterbe, szintén nagy sebességgel.
A becsapódásokat sugározta a NASA weboldalán a NASATV, de a kő- és porfelhő a nyilvánosság számára nem volt látható.
A becsapódást kameráival követte a világűrben keringő Hubble teleszkóp és a Föld számos nagy teljesítményű obszervatóriuma is. Az összegyűjtött adatok elemzés hetekbe fog telni.
"Egyértelműen látszik a finom törmelékből és porból álló felhő" - jelentette ki Colaprete. Az űrhivatal szakértői szerint a törmelék mérete, alakja, kinézete kulcsfontosságú információval szolgálhat arról, hogy milyen anyag található a becsapódás színhelyén.
Ha kiderülne, hogy valamilyen formában jelentős mennyiségű víz van égi kísérőnkön, az óriási dolog lenne, mert víz nélkül nem lehet a Holdon állandó emberlakta bázisokat fenntartani.
A holdbombázás az első akció a Konstelláció program keretében, amelynek célja az, hogy 2020-ra az amerikaiak visszatérjenek (vagyis újra embert küldjenek) a Holdra.