A leletről az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ban (Proceedings of the National Academy of Sciences) jelent meg tanulmány.
Az Osedax nemzetséghez tartozó csontférgeket hat évvel ezelőtt írták le a tudósok, a lények majd háromezer méteres mélységben bálnacsontvázakon élték a világukat. A fura óceánlakókról mint új faj képviselőiről tavaly számoltak be a kutatók.
Amikor e férgek lárvái rátalálnak egy nagy tengeri állat – bálna vagy oroszlánfóka – tetemére, egy speciális, gyökérszerű képződmény segítségével rácsatlakoznak a csontvázra. A továbbiakban a férgek valósággal kicsíráznak, és felnőtt korukra kis fákra emlékeztető alakot öltenek.
A németországi Christian-Albrechts Egyetem kutatói most olyan kilyuggatott őskori bálnacsontokat vizsgáltak meg, amelyekben a járatok mérete, alakja kísértetiesen emlékeztet a modernkori Osedax-férgek által gyártott furatokra. Ebből arra következtettek a tudósok, hogy a csontférgek már évmilliók óta élnek az óceánok mélyét.
A kövületen talált lyukakat összehasonlították a modern csontférgek járataival – a mintákat Greg Rouse, a kaliforniai Scripps oceanográfiai intézet tengerbiológusa, az Osedax felfedezője bocsátotta a kutatók rendelkezésére.
A tengerfenéken kevés a táplálék
A csontmintákat komputeres tomográfiának vetették alá. A felvételek és egyéb adatok révén a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a fosszilizált csontok a mai bálnák őseié voltak. A közelben talált egyéb kövületek segítettek a tudósoknak meghatározni a bálnacsontok korát.
„A kövületeink kora egybeesik azzal az időszakkal, amikor a bálnák elkezdték benépesíteni az óceánokat – mondta Steffen Kiel, aki évek óta foglalkozik a mélytengeri ökorendszerekkel és evolúcióval. – Ez a felfedezés sokat elárul arról, hogy milyen kevés az élelemforrás a tengerfenéken, ahol még a kemény bálnacsont is kelendő portéka."
Az őskori, férgek lyuggatta bálnacsontokat Jim Goedart amerikai fosszíliagyűjtő találta, aki több mint három évtizede keresgéli a kövületeket a Csendes-óceán partján. A térség geológiailag igen aktív, így a lemeztektonikai mozgások következtében gyakran kerülnek a felszínre fosszíliákban gazdag üledékes kőzetek.