Durván elbántak a magyar dinoszaurusszal
Lónagyságúra zsugorodott a gigantikusnak hitt Magyarosaurus dacus. A faj csontjaira 1895-ben bukkant Nopcsa Ferenc őslénykutató testvére a család erdélyi birtokán. Az apró csontokról Nopcsa úgy gondolta, hogy a szigethatástól eltörpült szauropodáké. A kortárs kutatók véleménye szerint azonban inkább fiatal állatoké lehettek, mivel a környéken talált többi szauropodacsont jóval nagyobb őshüllőktől származott.
A Bonni Egyetem kutatói, Koen Stein és Martin Sander vezetésével most elfűrészelték a Magyarosaurus megkövült csontjait, hogy tanulmányozhassák mikroszkopikus szerkezetüket. Stein, aki doktori disszertációját írta a témából, csodálatra méltónak nevezte, hogy 70 millió év után is megőrződött a csontok mikroanatómiája.
A csont élő szövet, amelyet egy élőlény - a szauropodák éppúgy, mint az ember - élete során folyamatosan lebont és felépít. A megújulás nyomait tanulmányozva a kutatóknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy a kistermetű dinoszaurusz kifejlett példány volt - vagyis Nopcsának igaza volt.
A Magyarosaurus dacus nagyobb testű elődei ellenére csak egy nagyobbacska ló marmagasságát érte el, bár testfelépítése révén akár hat méter hosszúra is megnőhetett. Egy másik szauropodacsoport képviselőjével, a 90 millió évvel korábban élt Europasaurusszal együtt minden idők legkisebb szauropodája volt.
A kutatás rávilágított arra is, hogy a szigeteken élő dinoszauruszok ugyanazokon az ökológiai és evolúciós folyamatokon mentek át, mint a mai emlősök. Az eredetileg hatalmas szigetlakók ugyanis elszigeteltségükben eltörpültek, míg egykor parányi élőlények mérete megnövekedett.