Világhírű farkaskutató járt Budapesten

Hét elején Magyarországra látogatott L. David Mech, a világ legjelentősebb terepi farkaskutatója. A Minnesotai Egyetem professzora és az International Wolf Center alapítója 1958 óta kutatja vadon élő farkasok és zsákmányállataik kölcsönhatását Észak-Amerikában. Mech rengeteget tett azért, hogy a társadalom megismerje a farkasok valódi természetét, és eloszlassa a velük kapcsolatos tévhiteteket. A vérengző fenevad helyett a családját féltőn óvó, együttműködő, a táplálékláncban fontos szerepet játszó faj képét rajzolta meg.

A nyugdíjas, idén 73 éves professzor tevékenységét kollégái – még azok is, akik nézeteivel nem minden értenek egyet – egyedülállónak tartják. A farkas és élőhelyük megőrzéséért senki nem tett annyit, mint ő. Ugyanakkor Mech ha szükségesnek tartja, kiáll a farkasok számának megritkítása mellett, és azt sem tagadja, hogy a vadbiológusi pályára nyérccsapdázási szenvedélye vezette, amit ma is űz.

Mech tudományos karrierjének egyik legfontosabb időszaka az a 17 év, aminek nyarait a kanadai Ellesmere-szigeten élő sarki farkasok között töltötte. Ott egészen közelről figyelhette meg egy falka életét, még az is előfordult, hogy az állatok kikötötték bakancsának cipőfűzőjét. A National Geographic fotósával, Jim Brandenburggal filmet készítettek a falka életéről, és egy könyvet írtak, amely magyarul „A sarki farkas – Tíz éven át a falkával” címmel jelent meg. 1997 után, a globális klímaváltozással összefüggő hőmérsékletcsökkenés miatt a farkasok fő zsákmányállatai, a pézsmatulkok és a sarki nyulak száma megfogyatkozott. Táplálék híján a farkasok többé nem neveltek kölyköket, és elhagyták a területet.

Családban élnek

A magyar etológusok meghívására Budapestre látogató Mech megismerkedett a világszínvonalú magyar farkaskutatással, és előadást tartott. Beszélt legújabb kutatásairól is: a kutató még 73 évesen is minden nyáron több hetet tölt az Ellesmere-szigeten. A korábbi odút elhagyták a farkasok, és egy gleccserfolyó másik oldalára költöztek, ahol nehezebb nyomon követni az életüket. Ezért, és azért is, hogy a téli, több hónapos sötétség időszakában is gyűjthessenek adatokat, a falka szaporodó hímjére gps-szel felszerelt nyakörvet tettek. A nyakörv egészen az elmúlt hetekig nagyszerűen szolgáltatta az információt, de azóta változatlan helyről érkeznek a jelek – az állat valószínűleg elpusztult. Hamarosan kiderül, mert Mech újra a helyszínre utazik.

A professzor az előadáson elmondta, hogy a farkasok a legyengült, beteg állatokat ejtik elsősorban zsákmányul, és levetített egy több perces videót két állat vadászatáról, amelyen egy szarvascsapat meghajtása után két, 22 hónapos farkas egy ízületi problémától legyengült állatot ejtett el.

Kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy természetes körülmények között a farkasok családban élnek, emiatt ma már nem használják az „alfa-farkas” kifejezést, mert ez nem jelent plusz információt a „szülőpár” szóhoz képest. A szülők az utódokat ivarérettség után egyre gyakrabban dominálják, emiatt azok 1-4 éves korukban elhagyják a falkát, és igyekeznek új családot alapítani.

Cáfolta az a híresztelést, hogy nem szeretné a kutyákat – szerinte ez csak pletyka, amit az újságírók találtak ki, amiatt, mert tartózkodik a kutya viselkedésével kapcsolatos kérdések megválaszolásától, hiszen farkasokat és nem kutyákat kutat. Óvatosságra intett mindenkit, aki a farkas viselkedéséből kívánja levezetni a kutyákét.