Összefüggést találtak az őrület és a zsenialitás között
Svéd kutatók felfedezték, hogy az elmezavarban szenvedők agyának egy részében, a talamuszban ugyanúgy kevés a D2 dopaminreceptor, mint a kreatív emberekében. Egy lehetséges konklúzió: az őrületet és a zsenialitást csak egy paraszthajszál választja el egymástól.
A szkizofréniában szenvedő betegek és az egészségesként elkönyvelt, ugyanakkor különösen kreatív emberek agya meglepő hasonlóságot mutat egymással, derítette ki egy svéd kutatócsoport.
A stockholmi Karolinska Intézet tudósai szerint elképzelhető, hogy az átlagosnál kreatívabb elme a skizofrénhoz hasonlóan nem tudja normális módon megszűrni az információt, viszont így képessé válik arra, hogy új összefüggésekre bukkanjon, és eredeti ötletekkel álljon elő.
Azt több tanulmány is igazolja, hogy a kreatív képességek gyakrabban jellemzik azokat, akiknek családjában előfordult már elmebetegség, így skizofrénia vagy bipoláris zavarok, és az is köztudott, hogy a skizofrénekre és az egészségesnek tartott, de kreatív elmékre egyaránt jellemzőek a szokatlan vagy bizarr képzettársítások.
A dopamin a felelős
A Karolinska Intézet kutatói szerint a jelenség oka az lehet, hogy a skizofréniában szenvedők és a kreatív emberek is a normálistól eltérően reagálnak az örömérzetet okozó vegyületre, a dopaminra. A dopamin mint ingerületátvivő anyag (neurotranszmitter) felelős azért, hogy az agyban örömérzetet keltsen, ezzel serkentve a vágyat az evés, a szex vagy a kábítószerek iránt.
A kutatók egy 14 egészséges résztvevővel elvégzett kísérletben azt találták, hogy azoknak a tesztalanyoknak, akik kiemelkedően kreatívnak bizonyultak, kevesebb dopaminreceptor (D2) van az agy talamusz nevű részében, mint az átlagos tesztalanyoknak. Mivel az alacsony D2-sűrűség a skizofréniában szenvedők agyára is jellemző, a kutatók szerint a felfedezés arra utal, hogy kapcsolat van az elmebetegség és a kreativitás között.
„Az, hogy a talamuszban kevesebb D2 receptor található, valószínűleg azt jelenti, hogy alacsonyabb szintű jelszűrés megy végbe, így a talamuszból több információ áramlik” – mondta az intézet kutatója, Fredrik Ullén a LiveScience-nek. Elképzelhető, hogy ez a megnövekedett információáramlás váltja ki a kreatív embereknél tapasztalható problémamegoldó képességet és a mentális betegségekben szenvedők különös asszociációit is.
Önéletrajzokból, korabeli beszámolókból és egyéb dokumentumokból lehet tudni, hogy számos kreatív elme – író, költő, festő, zeneszerző, tudós – küzdött valamilyen elmezavarral. Balzac, Donizetti, Goethe, Schumann, Beethoven, Virginia Woolf , Sylvia Plath és Roosevelt elnök bipoláris zavarokban, más néven mániákus depresszióban szenvedett; Dickens, Hemingway, Newton, Tennessee Williams, Kerouac, Picasso, Jackson Pollock, Kurt Vonnegut, Abraham Lincoln és Churchill depressziós volt, és Michelangelo, Tolsztoj, John Keats és Marlon Brando is mentális zavarokkal küzdött.
Az elmezavar és a művészet viszonyát régóta vizsgálják a neurológusok és a pszichológusok, pszichiáterek is. Kutatási eredményeikből kiderül: nem feltétlenül igaz a feltételezés, hogy a legkreatívabb művészek, tudósok és politikusok a betegséggel küzdve, azzal szemben haladva értek el kiváló eredményeket. Egyes elméletek szerint az elmezavar sokszor egyenesen utat kínál a kreatív önmegvalósításnak, sőt mint azt több eset bizonyítja, megesik, hogy a művészi kvalitások éppen a betegségből fejlődnek ki.
