Csendes sötétség van az Andromeda-köd közepén
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A Chandra mérései szerint egy kisebb aktivitási eseménytől eltekintve az M31 centrumában lévő óriási fekete lyuk is sokkal gyengébben sugároz a röntgentartományban, mint ahogyan az várható lenne.
A Chandra röntgenműhold nagyfelbontású kamerájával23 felvételt rögzítettek2006 januárja előtt az M31 centrumának környezetéről, majd később még 17 felvételt ugyanerről a területről. A 2006 előtti képeken egyértelműen három röntgenforrás azonosítható, a 2006 utáni képeken azonban megjelenik egy negyedik, halványabb forrás is, az M31* ("em-harmincegy-csillag"), ami nem más, mint az Andromeda-köd centrumában található szupernehéz fekete lyuk, pontosabban a fekete lyuk közvetlen környezetének sugárzása.
A Chandra által az elmúlt tíz évben elvégzett észlelések részletes analízise azt mutatja, hogy 1999-től 2006 elejéig az M31* nagyon halvány volt, 2006. január 6-án azonban az addigi mintegy százszorosára emelkedett a röntgenintenzitása, ami egyértelműen egy kitörésre utal. Ez volt az első alkalom, hogy egy közeli galaxis centrumában helyet foglaló szupernehéz fekete lyuk esetében ilyen jelenséget detektáltak.
Andromeda-köd (M31) középpontjában helyet foglaló szupernehéz fekete lyuk röntgenaktivitása 2006 januárja előtt olyan csekély volt, hogy a Chandra felvételein nem is látható. A 2006. január 6-án bekövetkezett kitörést követően intenzitása egy magasabb szinten stabilizálódott, így az ezután készült felvételeken már világosan felismerhető (nyíllal jelölve). Ez a röntgenfénylés azonban még mindig messze elmarad a várttól.
A kitörés után az M31* újra egy halványabb állapotba került, röntgenfényessége a 2006 előttinek körülbelül tízszeresére csökkent. Ez pedig azt jelzi, hogy a kitörést okozó nagyobb anyagbeáramlási ütemű periódust egy kisebb, de még mindig viszonylag magas beáramlási rátájú időszak követte.
Érdekes, hogy a Tejútrendszer középpontjában található Sgr A* jelű szupernehéz fekete lyukhoz hasonlóan az M31* is meglepően csendes, valójában néhány tízezerszer halványabb a röntgentartományban, mint ami a körülötte lévő és a táplálását szolgáló anyag becsült mennyisége alapján várható lenne. Ezen tulajdonságával a központi fekete lyukak körül kialakuló anyagbeáramlási folyamatok által hajtott röntgenobjektumok közül e kettő a leghalványabb, így kitűnő lehetőséget nyújtanak a gyenge akkréciós források tanulmányozására.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
