A karbon időszakban, amikor Észak-Amerika és Európa között szárazföldi kapcsolat létezett, az éghajlati viszonyok kedveztek az esőerdők elterjedésének. A globális felmelegedés és a szárazodó éghajlat később azonban széttörte az összefüggő erdőségeket.
A Londoni és a Bristoli Egyetem kutatói számba vették a hüllőfajok fosszíliáit az esemény előtt és után. Mint kiderült, sokkal több hüllőfaj élt az esőerdők maradékában, mint korábban.
"Ez klasszikus ökológiai válasz az élőhely széttöredezésére" - hangsúlyozta Mike Benton, a Bristoli Egyetem kutatója.
Magyarázata szerint az egyes populációk szeparálódtak egymástól, más feltételek között, más táplálékon éltek, és így a fejlődésük is különböző irányt vett. Ugyanez történt a Galápagos-szgetek állat- és növényvilágával, amelyet Charles Darwin írt le.