Tényleg rosszabb a magyar Coca-Cola?

Aki evett már külföldön McDonald's-ban, átélte az ugyanaz, de mégis más érzését. Kevésbé sós, nagyobb, kisebb, hasonló, de nem ugyanaz. Ugyanez a helyzet az üdítőkkel: mintha bizonyos országokban cukrosabb, máshol keserűbb lenne az, aminek nem is szabadna különböznie. Az a helyzet, hogy a globális márkák mégsem annyira globálisak. Alkalmazkodnak a helyi piacokhoz, és mindenhol változtatnak az összetételen: hol azért, mert mások a lokális elvárások, hol gazdasági megfontolásból.

A végső bizonyíték

Pár hónapja a Szlovák Fogyasztók Egyesülete végzett egy nagyobb kutatást, amiből az derült ki, hogy számos termék minősége ingadozó, attól függően, hogy melyik ország termékét vizsgáljuk. A Kotányi-bors például nálunk, az osztrákoknál és szlovákoknál az előírásosnál nedvesebb volt, a bolgárban sok volt a törött borsszem, és az íz is gyengébb volt, pedig ugyanabban a gyárban csomagolják őket. A Nescafé Goldban attól függően változott a jobb minőségű Arabica és a rosszabb minőségű Robusta aránya, hogy melyik országban emelték le a polcról.

A hivatalos vizsgálódáson felbuzdulva mi is vásároltunk egy rakás terméket, amit aztán elvittünk a Wessling Hungary Élelmiszer-vizsgáló laboratóriumába, ahol a különbségeket keresték. Azt szerettük volna megtudni, hogy ugyanazt, vagy valami teljesen mást kapnak a lengyel és a magyar vásárlók, ha Tchibo Exclusive-ot vesznek le a polcról, és mi a helyzet a hazaiakkal meg a csehekkel, ha a Tchibo Family-t választják. Hogy van-e különbség a magyar, a német és a lengyel Coca-Cola között. Hogy a Milka a világon tényleg mindenhol ugyanolyan-e? Hogy igaz-e a városi legenda, miszerint normális mosóport csak Nyugat-Európában lehet vásárolni?

A kávékat vizsgálva a Wessling nem talált semmilyen különbséget, a lengyel, magyar és cseh minták majdnem tökéletesen megegyeztek, a víztartalom, a koffein és a koffein szárazanyagtartalma majdnem ugyanannyi volt a kávékban, az eltérés mindig tíz százalékon belül maradt, ahogy az az alábbi táblázatban is látható:

A kólánál már más volt a helyzet. Bár a koffein a magyar, a lengyel és a német mintában is ugyanannyi, és a titrálható savtartalom foszforsavban kifejezve is megegyezik, jól látható, hogy a kelet-európai mintákban jóval több, közel kétszeres mennyiségű a fruktóz és a glükóz a némethez képest, míg utóbbiban a szacharóz ér el négyszeres-ötvenszeres mennyiséget a lengyel és a magyar Coca-Colával összehasonlítva. Nálunk tehát feltűnően kevés a szacharóz, de a Wessling szakértői szerint ennek nincs jelentősége: bár Kelet-Európában túlsúlyban vannak az egyszerű, úgynevezett izocukrok, míg Nyugat-Európában inkább a közönséges, édesebbnek tűnő kristálycukrot részesítik előnyben (ez a szacharóz), a fruktóz és a glükóz is megfelelő alapanyag, amiből bőven találhatunk bioélelmiszerekben, és ami a gyümölcsök édességéért is felelős. A mi Coca-Colánk tehát valamivel talán olcsóbb, és talán valamivel kevésbé tűnik édesnek, de semmivel sem rosszabb vagy egészségtelenebb. Pontosabban inkább a nyugat-európai sem egészségesebb:

Mivel a Milka azt a benyomást kelti, hogy mindenhol ugyanazt a tökéletes minőséget kínálja, bíztunk abban, hogy végre elkenhetjük a teheneket lilára festő cég száját, de nem: a vizsgálatok szerint a magyar és a német piacra szánt alpesi tejcsokoládénak csak a csomagolása különbözik, egyébként a koffein, a teobromin, a kakaó-, és zsírtartalom, a fruktóz, a glükóz, a szacharóz és a laktóz ugyanazt mutatja, az Olsen-ikrek sem hasonlítanak ennyire egymásra:

A mosóporoknál azonban már más a helyzet. Az Ariel Color magyar verziója alig különbözik a hollandtól, ha az alkoholban oldható részt és a pH-t vizsgáljuk egy százalékos oldatban, de jelentős eltérést látunk, ha az anionos felületaktív anyagot, a szappant, az összes lugosságot és a sót vizsgáljuk. Ugyanez a helyzet a magyar és az osztrák Persil Gold vizsgálatakor, annak ellenére, hogy mindkettőt a Henkel bécsi üzeme gyártja azzal a különbséggel, hogy itt az anionos felületaktív anyag mennyisége sem tér el jelentősen.

Kérdés, hogy van-e ennek jelentősége. Nincs sok. A mosóhatást ugyanis az alkoholban oldható rész mutatja meg leginkább, ez meg mind a négy terméknél ugyanolyan, az értékek 15,7 és 16,5 közt mozognak a Wessling vizsgálatai szerint. Hogy aztán a mosóhatásban valamilyen anionos felületaktív anyag, vagy a szappan játszik nagyobb szerepet, az a végeredmény szempontjából mindegy. Az összes lúgosság a nátriumkarbonátban viszont magasabb a holland és osztrák mintában, ami növeli a mosás hatékonyságát, ugyanakkor jobban roncsolja a textíliát, míg a magyar verziók kíméletesebben, de kevésbé alaposan mosnak:

Az EU szerint egyébként rendben van az ilyesmi. Mint azt John Dalli az egészségügyért és fogyasztópolitikáért felelős európai biztos szóvivője az EurActivnak elmondta, a vállalatokat semmi sem kötelezi arra, hogy ugyanolyan terméket dobjanak piacra azonos márkanév alatt az EU országaiba. A biztosnak azért kellett lépnie, mert néhány Kelet-Európai állam zúgolódni kezdett a más összetételű termékek miatt: a bolgár gazdasági miniszter, Miroszlav Najdenov már jogi lépéseket is kilátásba helyezett, ám az EU reakciója végül lenyugtatta a politikust.

A kísérleteket a Wessling laboratóriumaiban végeztük.