Aszteroidákon jöhetett létre az élet
További Tudomány cikkek
NASA által támogatott kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy az élet létrejöttéhez szükséges genetikai információk, a DNS bizonyos építőelemei az űrben is létrejöhetnek. A kutatómunka alátámasztja azt az elméletet, hogy a Földbe becsapódó meteorok is segítették az élet kialakulását.
Már az 1960-as években megtalálták a DNS összetevőit meteoritokban, de a kutatók nem voltak biztosak abban, hogy azok az űrben keletkeztek. Azt feltételezték, hogy a meteoritok már a Földön szennyeződtek be szerves molekulákkal. Most viszont három bizonyítékot is találtak arra, hogy a DNS építőelemei az űrben is létrejöhetnek.
A felfedezésről szóló tanulmány vezető szerzője Michael Callahan, a NASA Goddard Űrközpont munkatársa. A Goddard csapata tizenkét, szénben gazdag meteoritot vizsgált meg, ezek közül kilenc az Antarktiszról származik. A mintákat hangyasav alapú oldattal nyerték ki, az elemzéseket folyadékkromatográffal végezték el – egy olyan eszközzel, amely elkülönített összetevők kimutatására alkalmas. Ezután a mintákat tömegspektrométerrel is elemezték, ami az összetevők vegyi összetételét is elárulja.
A kutatók adenin és guanin szervesbázisokat találtak, amelyek a DNS alkatrészei, valamint hipoxantint és xantint, amelyek nem találhatók meg a DNS-ben, viszont más biológiai folyamatokban szerepük van. Két meteoritban nyomokban fellelhető volt néhány DNS-bázishoz hasonló molekula is, éppen ezek bizonyítják, hogy az adenin és a guanin az űrben jött létre.
A kutatók találtak 6,8-diaminopurin és 2,6-diaminopurin nevű vegyületeket a meteoritokban, amelyek szinte soha nem fordulnak elő a biológiában, az utóbbit csak egyszer mutatták ki egy vírusban. Ezek az anyagok nem lennének ott a mintákban, ha azok már a Földön szennyeződtek volna be a szervesbázisokkal. “Ha az aszteroidák vegyi üzemként működve gyártják a prebiotikus anyagokat, akkor valószínűleg a bázisok sokféle variánsát hozzák létre, nemcsak azokat, amelyek a biológiában ismertek” – mondta Callahan.
A kutatók az Antarktiszon mintát vettek abból a jégrétegből, ahonnak a meteoritok származnak, hogy még egy bizonyítékkal alá tudják támasztani állításaikat. A nyolc kilogrammos jégmintán elvégezték ugyanazokat az elemzéseket, mint a meteoritokon. A jégben is találtak hipoxantint és xantint, de sokkal kevesebbet. Egybillió egységben csak néhány fordult elő (ppt), ezzel szemben a meteoritokban egymilliárd egységben többet is találtak (ppb). Még fontosabb, hogy a bázisok közül egyet sem találtak a jégben.
A kutatásban felhasznált egyik meteorit Ausztráliából származik, a kutatócsoport ennek a környezetét is megvizsgálta. A becsapódás helyszínének környezetéből vett a talajmintákban sem találták meg a meteoritban meglévő bázisokat. Végül a Goddard kutatói megpróbálták létrehozni a felfedezett molekulákat, mindenféle biológiai reakció nélkül. Miután sikerrel jártak, kimondható, hogy egy űrben száguldó aszteroidán is létrejöhetnek az élet alapjai.
Csillagporból vagyunk
A Goddard asztrobiológiai laboratóriumában hosszú ideje keresik az élet eredetét. Három évvel ezelőtt az egyik legegyszerűbb aminosav, a glicin nyomait mutatták ki egy olyan anyagmintában, amit a Wild-2 elnevezésű üstökös porából vett a Stardust amerikai űrszonda 390 millió kilométerre a Földtől, 2004 januárjában.
A gáz- és pormintákat aerogéllel, egy szuperhabos anyaggal gyűjtötték össze, a zsákmány két évvel később jutott el a Földre, miután az anyagmintát tartalmazó doboz levált az űrszondáról és a utahi sivatagban ejtőernyővel hazatért. Ennél a vizsgálatnál az volt a legfontosabb, hogy bizonyítani tudják a glicin Földön kívüli eredetét, hiszen akár az űrszonda építésekor is odakerülhetett volna a szerves anyag.
Élet a csillagközi térben
Elsősorban Földre visszahozott minták elemzésével kutatják az élet eredetét, de a csillagászok már távcsövekkel is a szerves alapanyagok nyomába eredtek. A Max Planck Rádiócsillagászati Intézet, a Kölni Egyetem és a Cornell Egyetem közösen kidolgozott egy új vizsgálati módszert, aminek az a lényege, hogy a távcsövek által rögzített teljes spektrumot hasonlítják össze az ismert molekulák laboratóriumi modellszínképeit tartalmazó adatbázisokkal.
A 2009-ben elvégzett mérések segítségével a kutatógárda két összetett szerves molekulát, az etil-formiát (C2H5OCHO) és az n-propil cianid (C3H7CN) színképvonalait azonosította a Tejútrendszer középpontjától alig négyszáz fényévre található, Sagittarius B2 jelű csillagkeletkezési régióban. A tudósok abban bíznak, hogy hamarosan aminosavakat is találnak a galaktikus molekulafelhőkben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
